Az „antiradar” használatának is vannak szabályai (1)

„A rendőrségi sebességmérő radarok érzékelőinek használatát Szlovákiában ugyan semmiféle jogi előírás nem tiltja, de a közlekedési szabályok tudatos megszegéséhez, és ebből kifolyólag akár súlyos közlekedési balesetekhez is vezethet.”

Az idézet a szlovákiai közlekedési rendőrség egy magas rangú tisztségviselőjétől származik. Mondjuk ki őszintén: a hazai autósok kizárólag az első felét hajlandóak tudomásul venni, annak viszont kifejezetten örülnek. S ha már ez a helyzet, tehát ha morálisan esetleg elítélhető, ám törvénybe nem ütközik ezen berendezések használata, mi is kissé körüljárjuk a témát.

Kezdjük azzal, hogy a hazánkban használatos berendezések leginkább elterjedt megnevezésük ellenére nem „antiradarok”. Ezek a készülék ugyanis nem mások, mint rendkívül érzékeny mérőműszerek; ilyen minőségükben passzívan működnek, tehát ők maguk semmiféle sugárzást vagy más jeleket nem bocsátanak ki. Arra a mikrohullámú sávra vannak hangolva, amelyben a Szlovákiában kizárólag használt RAMER 7 típusú rendőrségi radarok dolgoznak, tehát azok kisugárzását – legtöbbször még biztonságos távolságból – érzékelve nyomban hang- és fényjelzéssel figyelmeztetik az autóst. Ez az egyetlen aktív tevékenységük, amely viszont kizárólag a gépkocsivezető informálására szolgál. Az „antiradar” kifejezés tehát ezeknél a műszereknél kizárólag „radarellenes berendezés” értelemben fogadható el, műszakilag semmiképpen. S ezzel máris elérkeztünk az első olyan dologhoz, amire nagyon oda kell figyelnünk egy ilyen készülék beszerzése során. Ha ugyanis külföldön vásároljuk meg – Csehországot is beleértve! –, könnyen előfordulhat, hogy sűrűn kapunk majd hamis riasztást. Ennek oka, hogy a külföldön beszerzett készülékek többsége az úgynevezett X és K sávban sugárzott jeleket is érzékeli, amelyeket a szlovákiai rendőrségi radarok nem használják, más elektronikus berendezések viszont szép számban. Ha tehát valóban radarérzékelőt készülünk vásárolni, okvetlenül kérdezzük meg, hogy a Ka sávban dolgozik-e, illetve hogy az ebben a sávban sugárzott jeleket méri-e a legérzékenyebben.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a legérzékenyebb berendezéssel is előfordulhat: bizonyos körülmények között nem, vagy csak későn érzékeli a rendőrségi radart. Ilyen körülmények lehetnek a terep- vagy az időjárási viszonyok, városban egy sűrűn beépített utca, vagy egyszerűen az a tény, hogy a radart nagy körültekintéssel, leleplezésének veszélyét minden szempontból minimalizálva helyezték el a rend derék őrei. Ilyen esetekben az egyedüli orvosság, hogy az adott útszakaszon nem a megengedett legnagyobb sebesség két-, három -, esetleg négyszeresével robogunk keresztül, hanem valóban csak a minimális mértékben lépjük túl. Ha ugyanis például útépítéshez közeledve és „Radarveszély!” jelzést kapva százhatvanról kell negyvenre fékeznünk az autót, valószínűleg még mindig 60-80 km/órás sebességgel hajtva kerülünk a radar aktív hatósugarába. (Folytatjuk)