Autógyárak: életünket és vérünket?!

A gazdasági környezet és a makrogazdasági mutatók teszik Szlovákiát vonzóvá a nyugati befektetők szemében – olvasható az egyik, külföldi befektetésekkel foglalkozó ügynökség honlapján, s a sorok szerzője a Dzurinda-kormány méltatásával folytatja, kidomborítva, hogy 1998, azaz a gazdasági reformok bevezetése óta a befektetési feltételek folyamatosan javulnak. Az egyenadó bevezetése, illetve a munkatörvénykönyv liberalizálása sosem tapasztalt lendületet adott a magánszféra fejlődésének, ám a nagy befektetőket a gépjárműgyártókra kivetett különösen speciális, kedvezményes adók vonzzák. Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy Szlovákiában szokássá, mondhatni a néphagyomány részévé vált kedvezményeket adni a szegény, multinacionális autógyártóknak, s bizony akadt olyan miniszter is – nevezetesen Pavol Rusko –, aki leányán kívül a fél királyságot is felajánlotta a koreai befektetőknek.

Jelenleg a gépjárműgyártás teszi ki az ország exportjának több mint egyharmadát; az autógyárak szlovákiai beszállítóinak száma tavaly meghaladta a százötvenet, s ha minden a tervek szerint halad, 2010-ben, a nagyszombati, illetve a zsolnai autógyárak beindítását követően mintegy 1,1 millió gépkocsit leszünk képesek legyártani.

Addig persze számtalan kompromisszum elfogadására bírnak majd bennünket, de a szlovákiai sikertörténet visszavonhatatlanul elkezdődött.

Mind arany az, ami fénylik

Május 30-án lesz tizenöt éve annak, hogy az első fecskének számító Volkswagen megkezdte szlovákiai működését. A dévényújfalusi gyárból 2003 derekán gördült ki az egymilliomodik, Szlovákiában gyártott gépkocsi – egy Touareg típusú off road terepjáró –, s végleg bebizonyosodott, hogy a Szlovákiában befektetett pénz és energia kamatostól térül meg.

A cég fejlődőképességének dinamikáját jellemzi, hogy termelésüket évi 40 ezer gépjárműről alig néhány éven belül 140 ezerre, majd 280 ezerre tornázták fel, a legyártott alkatrészek száma már millió darabban mérhető. A cég megtelepedésénél bábáskodó Jozef Uhrík, a későbbi gazdasági igazgató mindamellett nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy beszállítóik több mint 65 százaléka szlovákiai. Ez – mint mondta – nagyban hozzájárul a beszerzési költségek csökkentéséhez, a másik oldalon pedig elősegíti a szóban forgó kisebb vállalkozások fejlődését. Szavait igazolja, hogy a Volkswagen „árnyékában” tevékenykedő kisebb cégek ma már önálló csarnokokkal rendelkeznek, s bátran befektethetnek fejlettebb technológiai rendszerekbe is, hiszen felvevőpiacuk állandó, stabil.

A Volkswagenét is túlszárnyaló mutatványra készül a Nagyszombat mellett megtelepedett PSA Peugeot-Citro#en, melyben másfél éve, 2004 augusztusában kezdték felszerelni az első gyártósorokat. Különben az építési munkálatok kilencven százalékát szlovákiai cégek végezték, és mint Alan Baldeyrou, a nagyszombati projekt vezérigazgatója elmondta, fölöttébb elégedett a hazai építők munkájával.

Ma már helyükön vannak a gyártósorok, és a termelés is megkezdődött – igaz, csak próbajelleggel. Egyelőre tesztelik a gépsorokat, március elejéig 290 darab gépkocsit gyártottak le. A tervek szerint idén 60 ezer, jövőre 240 ezer, 2008-ban pedig 300 ezer gépkocsit gyártanak le, túlszárnyalva a Volkswagent. A cég jelenleg 1674 alkalmazottat foglalkoztat, ám folytatják a toborzást. Még egy fontos adalék a nagyszombati autógyár kapcsán: a cég vezetői fölöttébb elégedettek azzal, hogy a kormány valamennyi kötelezettségét teljesítette.

Nem mondható el ugyanez a Koreából kies hazánkba, annak is északi részébe szakadt Hyundai/KIA-ról, mely már ott tart, hogy be nem váltott ígéretei miatt beperli az államot. Pedig a KIA-projekt a legígéretesebbek közé tartozik, pár év múlva az ország egyik legjobban működő üzemévé növi ki magát – állítja a cég vezetése. Már ha a kormány továbbra is hajlandó minden kő, esetenként hegyek megmozgatására.