Télen a gazdaságban

Állataink többsége mesterségesen kialakított tartási módok és technológiák környezetében él. Ennek ellenére haszonállataink életében komoly stresszt jelent a téli hideg, jeges, havas idő.

A gazdának komoly felelőssége és egyben érdeke, hogy gazdasági állatai minimális elhullási veszteséggel és testtömegfogyással vészeljék át a telet. A figyelmes gazda ezért a téli időszakra már ősszel megkezdi felkészíteni az állatait, szem előtt tartva azt, hogy az egyes állatfajok hideggel szembeni érzékenysége nagyon eltérő.

Valamennyi állatfaj előnyben részesíti a száraz, tiszta, vastagon almozott, huzatmentes, világos, tágas pihenőhelyet és istállót. Adaptációs képességüknél fogva a hidegebb klímához az állatok jobban és hamarabb alkalmazkodnak, mint a meleghez. Többségük fokozatosan felkészül a tartósan hideg időjárásra: sűrű kültakarót és zsírpárnát növesztenek.

Házi- és gazdasági állataink sajátossága, hogy testhőmérsékletüket a változó külső hőmérsékleti viszonyok között is állandóan egyforma szinten tartják. Az átlagos hőmérsékletük 38 °C. Állandó testhőmérsékletüket a takarmányból felvett energiából nyerik, ezért a téli időszakban fokozottabban kell figyelni a takarmányozásra, a tápanyagellátásra és természetesen az egészségi állapotukra is.

Fontos szempont az istálló klímája is; az optimális istálló-hőmérséklet fajonként, hasznosítási típusonként és korcsoportonként változó.

* A szarvasmarha jól tűri a száraz hideget. A fejőstehenek számára 8–15ºC, a hízómarháknak 5–15ºC az ideális, a tehénistálló minimális hőmérsékletének pedig 8–10ºC-nak kell lennie.

* A sertésólban 8–14ºC, a sertéshizlaldákban 16–18ºC, a fiaztató malacfészekben pedig 32–35ºC-ot kell biztosítani.

* A tojótyúkoknál 12–16ºC, a növendékbaromfi-ólban 16–18ºC, a naposcsibe-nevelőkben pár napig 33–35ºC-ot kell fenntartani.

* Az anyajuhok és a kecskék istállójában 10–12ºC, az ellető hodályban 18–20ºC fenntartása szükséges.

Hideg környezetben az állatok növelik a hőtermelést, és csökkentik a hőleadást. A hőtermelés fokozása és csökkentése vegyi, hőleadásuk fizikai hőszabályozással történik. A lehűlés elleni védekezés egyik jele a vázizomban végbemenő változás, az izomremegés, a belső szervek fokozott hőtermelése, a megélénkülő anyagcsere. Az újszülött állatok fizikai hőszabályozó képessége rendszerint a 2–3. hétre fejlődik ki – ez idő alatt különösen érzékenyek a hidegre. Különleges figyelmet a fiatal állatok (borjak, bárányok, malacok, baromfi) igényelnek.

Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök