Növényvédő szer lehet a Stradivari-hegedűk titka?

Egy új vizsgálat szerint a cremonai mesterek által készített hangszerek azoknak a korabeli növényvédő szereknek köszönhetik csodálatos hangzásukat, amelyekkel a faanyagot kezelték a rovarok ellen. A Texas A&M University kutatói mágneses rezonancia segítségével elemezték a XVIII. századtól napjainkig készített hangszerek faanyagának vegyi összetételét. Az adatok elemzésénél kiderült: a hemicellulóz (növényi sejtfal-poliszacharida) molekulái a Stradivari és Guarneri hegedűk esetében felbomlottak, ami nagy valószínűséggel oxidációs folyamat eredménye. Ez előfordulhat a faanyag öregedése miatt is, de a texasi egyetem kutatói úgy vélik, hogy valószínűleg kártevők elleni vegyszeres, esetleg réztartalmú szerekkel történő kezelés következménye.

A kártevők mindig komoly gondot okoztak a hangszerkészítőknek, akik feltehetően ásványi anyagokat tartalmazó oldatban forralták a faanyagot. A tudósok szerint ez a technológia nemcsak megóvta a fát a kártevőktől, de akusztikai tulajdonságait is megváltoztathatta. A dolog érdekessége, hogy a vegyszeres kezelés nyomaira csupán az Antonio Stradivari és a Guarneri család által készített hangszerek esetében bukkantak. A továbbiakban a texasi csapat a hangszerekből vett aprócska mintákat tervez elégetni, hogy megállapíthassák az alkalmazott ásványi anyagok pontos összetételét.

Szakemberek már négy évszázada találgatják, minek köszönhető a cremonai mester által készített hegedűk egyedi hangzása. A fák évgyűrűinek tanulmányozásában jártas klímakutatók azzal magyarázzák a stradivári titkot, hogy a fölhasznált fák olyan időszakban fejlődtek, amikor évtizedeken át hosszú hideg telek és hűvös nyarak váltották egymást. Henri Grissino-Mayer professzor és Lloyd Burckle klímakutató azzal érvel: a XV. század közepén kisebbfajta jégkorszak fagyasztotta Európát. A hidegebb éghajlati viszonyok miatt lelassult a növények növekedése. A négy évszázadon át tartó lehűlés 1645 és 1715 között érte el mélypontját. Antonio Stradivari egy évvel az un. Maunder-minimum kezdete előtt született, s legértékesebb hangszereit az időszak vége felé – 1700 és 1720 között – készítette el.