Minőségi borszőlőtermesztés ágaskordonon

Babó Tivadar soproni szőlőtermelő állítása alapján a szőlőnek felesleges vesszőtermést hoznia, amelyet metszéssel eltávolítunk, ahelyett, hogy ugyanaz az energia szőlőtermést eredményezhetné.

A szőlőnövény genetikai tulajdonságai miatt fajtánként eltérő hosszúságú vessző növelésére és fenntartására képes. A metszőollóra csak az ágaskordon kialakításakor van szükség, utána az olló használatát el lehet felejteni. Ezt követően már csak minden évben a megfelelő rügyszám kialakítására van szükség ahhoz, hogy mekkora termést szeretnénk egy tőkén. Ha tavasszal sok rügyet dörzsölünk le, akkor kisebb termés, de magas cukorfokú szőlő érhető el. Ha a rügyek számát csak kismértékben csökkentjük, akkor nagyobb termésre számíthatunk. A módszer lényege abban jelenthet forradalmian új megközelítést a szőlőművelésben, hogy jelentős mértékben csökkenti a szőlőművelés kézimunka-igényét. A kordonon fejlődő szerteágazó vesszőrendszer miatt a szőlő hajtásai csak kismértékben növekednek, így zöldmunkára nincs szükség. A hajtások növekedése májusban leáll. Vékony, a levegő által jól átjárt lombfal jön létre, amelyet minimális permetezés után ősszel már csak szüretelni kell – mondta bevezetőjében a szakember.

Az ilyen módszerrel termesztett szőlő valóban jól érzi magát. A vitalitás tehát megkérdőjelezhetetlen, és az sem vitatható, hogy az ilyen tőkék a hagyományos metszésűekhez képest jóval nagyobb terméshozamot produkálnak. Fölösleges vesszőt nem teremnek, így a vesszőterhelés rovására nő a hozam. A rügyritkításhoz nagy segítség egy speciális, az autómosók nagy forgókeféihez hasonlatos, traktorra szerelhető alkalmatosság, mellyel könnyedén végig lehet menni a sorok között, ledörzsölve a nemkívánatos rügyeket. Az ágaskordonrendszer kiépítése nagyjából 5 esztendőt vesz igénybe, ennyi időbe telik, míg kinevelhetők a lefelé vezetett termőkarok. A rügyritkítással pedig úgy lehet beavatkozni a minőség növelése érdekében, hogy közben a gazda nem kényszeríti metszéssel fokozott energiabefektetésre és fölösleges vesszőtermelésre a szőlőt. Ezzel lecsökken a rügy-, hajtás- és fürtszám, megnő viszont a levelek, kacsok, hajtások, fürtök és bogyók mérete. A hajtásnövekedéssel együtt a gyökérzet tavasszal felerősödik, majd leáll. Az egységnyi terméshozamra jutó levélfelület növekedésével javul a mustfok és a hajtások beérése. Az új tőkeforma használatának előnyei: az ágaskordon tőkén a hajtásrendszer hónapokkal előbb kialakul, mint a metszett szőlőn. A fürtszerkezet lazulása megkönnyíti a gombás fertőzés elleni védelmet. Az ágaskordon tőke laza, benapozott hajtásrendszerét a molyok elkerülik. A földig leérő termőgallyak alatt az árnyékba kerülő gyomok fejlődése leáll, ezek a sor nyomvonalában néhány (damilos) fűkaszálással visszaszoríthatók. A termés önköltsége a magas terméshozam és a kézimunka-erő esetleges jellege miatt csökken. Az ágaskordon tőke téli fagy tűrése lényegesen nagyobb. A hajtások növekedése korán leáll. A késő tavaszi fagyok kártételét a duzzadó rügyek nagy száma és a kései terméshozam szabályozás szorítja vissza. A felesleges hajtásképzés elmaradásával csökken az egységnyi terméshozam előállításához szükséges vízigény, a szabadon mélyre hatoló gyökérzet pedig a tőkék aszály tűrését növeli – zárta előadását elméletben a szakember.

Ezután a részt vevő szőlészek, borászok a polgári társulás elnökének, Mészáros Lajosnak a szőlőültetvényén Babó Tivadar a gyakorlatban is bemutatta az ágaskordon tőkeforma kialakításának lehetőségeit. A sok előnye mellett hangsúlyozta azt is, hogy a szőlő hosszú hajtásképzése egyben módot ad a tőkehiányok felszámolására is.

„Le kell tehát számolni azzal a téves hiedelemmel, hogy a jó borhoz a szőlőnek szenvednie kell, metszéssel kell azt kikényszeríteni” – mondta a szakember.

A művelési technológia mindenki érdeklődését felkeltette, és többen határoztak úgy, hogy kipróbálják egy-egy szakaszon, mert az előnyei magukért beszélnek.

Miriák Ferenc