Milyen fenyőfát vásároljunk?

Nyilvánvaló hibának számít a törött törzs, csúnya, görbe növés és más szembeötlő torzulás, a féloldalasság, valamint a száradásra és betegségre utaló tűbarnulás, de a tűlevelek rendellenes hullása is. A kellő tűlomb sűrűsége az ágörvökből is adódik, ezekből egy átlagos fán legalább 3–4-nek kell lenni. A szép formájú fának minden ágörvén legalább három, közel azonos méretű ága van. A legfelső, ún. vezérhajtás látványosan kiemelkedik. Ennek hossza érje el a hozzá hajlított legközelebbi, vagyis legfelső ágörv ágainak hosszúságát.

A legelterjedtebb karácsonyfa ma is a közönséges lucfenyő. Töretlen népszerűsége érthető, hiszen kecses koronája, örökzöld tűlombozata valóban szép. Szabályos elrendezésű ágai ágörvekben helyezkednek el a csaknem mindig tökéletesen egyenes, hengeres és többé-kevésbé szintén tűlevelekkel borított sudaras törzsön. A másod- és harmadrendű oldalágak jellegzetes állásaiból adódnak az egymástól jól megkülönböztethető elágazási típusok.

A lemezes lucfenyő ágai egy síkban állnak, nem lógnak lefelé. Fésűs elágazódás esetén lazák, csüngenek a másodrendű ágak. Az átmenet köztük a kefés típus. Karácsonyfaként nagy hátránya, hogy tűlevelei megszáradva lehullnak. Jól fűtött lakásban ez már egy hét alatt, távfűtéses helyiségben pedig gyakran már egy-két nap alatt bekövetkezik.

Az ezüstfenyő, másképpen szúrós vagy kolorádói lucfenyő, a közönséges zöld luc rokona. Látványos ezüstös szürke lombszínét annak köszönheti, hogy tűleveleit vastag viaszréteg borítja, ami a párologtatását, vízvesztését mérsékli, ami késlelteti a tűhullás megindulását. Tűlevelei általában kifejezetten szúrósak. A valódi ezüstfenyők szép ezüstös vagy kékesen hamvas színűek. Nagyon szép karácsonyfák, de csak a gyökeres példányaik igazán tartósak.

Ugyancsak alkalmas karácsonyfának a luchoz hasonló örvös ágelrendeződésű jegenyefenyő. Alakja szép, karcsú, koronája is mutatós, tömött. Tűi megszáradva sem hullnak le, inkább szinte ráaszalódnak az ágakra, de közben többé-kevésbé megőrzi zöld színét. A közönséges jegenyefenyő különösen igényes és kényes. Lombozata a lucfenyőnél ritkásabb, ezt a hatást laza szerkezet és vékony ágai is fokozzák. Tűlevelei két sorban helyezkednek el az ágakon, ezért néha fésüsfenyőnek is nevezik.

A normann fenyőként is emlegetett kaukázusi jegenyefenyő tömött ágrendszere és sötétzöld tűlombszíne miatt ugyancsak nagyon mutatós. Alul ezüstös tűlevelei az alsó ágakon ívesen előrehajlók, fentebb pedig a hajtások felső oldalára hajlók, két oldalról egymásba fonódók.

A duglaszfenyőket szintén felhasználják karácsonyfaként. Ezek is örvös ágrendszerűek, hosszú, lapos tűik puha tapintásúak, és megdörzsölve kifejezetten narancsillatúak. Leveleik megszáradásuk után sem hullnak le. Viszonylag ritkán kaphatók.

A hosszútűs Pinus fenyők alkalmazása karácsonyfaként újabb keletű szokás. Bár kevésbé formásak, és megjelenésük eltér a klaszszikus karácsonyfától, viszont olcsók, és a legszárazabb szobai körülmények között sem peregnek le tűik. E tulajdonságukat bőséges gyantatartalmuknak köszönhetik, viszont ugyanezért olykor még a lakásban is csöpögtetik a gyantát. Közülük leggyakoribb a feketefenyő, melynek ágai kifejezetten szürkésbarnák. Termetes méretük miatt néha már alig férnek a lakásba. Tűik akár 18 cm-esek is lehetnek, felfelé simítva kissé érdes tapintásúak, mindkét oldalukon sötétzöld színűek. A nálunk is őshonos erdeifenyő ritkábban kapható karácsonyfaként. Ennek 3–7 cm hosszú tűlevelei idővel hullani kezdenek. Színük mindkét oldalon kékes, vagy szürkészöld.

A karácsonyfa tartósságának előfeltétele, hogy ne vágják ki túl hamar, és az eladásig megfelelően tárolják. Újabban terjednek a gyökeres vagy földlabdás karácsonyfák is, amelyeket az ünnepek után kiültethetjük a kertbe. A földre nem csak a kiszáradás miatt van szükség, hanem a fenyők gyökereivel együtt élő, és az eredeti földdel átmenthető gombák miatt is. A csupasz gyökérzetű karácsonyfák megeredése kétséges.

A fenyőfa a feldíszítésig minél hűvösebb helyen legyen. Lehetőleg kapjon világosságot, de a közvetlen erős napsütést kerüljük. Földje legyen nyirkos, így egy-két hétig is elviseli a lakás klímáját különösebb károsodás nélkül. Két hétnél tovább viszont nem ajánlatos bent tartani, mert az megzavarja nyugalmi állapotát. Célszerű fagymentes napon minél hamarább kiültetni. A kiültetés után a túlhűléstől, a fagyos szelek szárító hatásától és a téli közvetlen erős napsütéstől óvjuk. Ajánlatos koronáját a tél végéig összekötni, és kívülről szalmával vagy fenyőgalylyakkal betakarni. A földjét is érdemes takarással védeni az átfagyás ellen.

Ha a föld fagyos, és nincs lehetőség a fa kiültetésére, akkor hideg benti telelőhelyen fagypont feletti hőmérsékleten – és lehetőleg nem teljesen sötétben (pl. garázsban vagy lépcsőházban) – is tárolhatjuk. Leghamarább a talajfagyok elmúltával, vagy ha már a fa hajtani kezdett, akkor április végén, május elején ültessük ki. Ily módon a karácsonyfa minden bizonnyal magához tér, és a kert dísze lesz.

A szerző agrármérnök