Miért tudnak gazdaságosabban működni a nagy sertéstenyészetek?

Nálunk az ilyen, iparszerű rendszerrel működő telepeket elsősorban dán befektetők építettek ki, akik manapság Szlovákia – a 90-es évek óta a negyedére csökkent – sertésállományának legalább a felét tenyésztik. Emellett tudni kell, hogy a nagyüzemi sertéstenyésztés Nyugat-Európában és a világ fejlett országaiban is elterjedt és egyre inkább terjed. Eltekintve az állatok kényelmi helyzetétől és környezetre való káros hatásoktól, nézzük, mik azok a tényezők (a fontossági sorrend és teljesség igénye nélkül) amelyek az ilyen nagytenyészetek gazdaságosságát eredményezik.

Természetesen alapvető feltétel a csúcsmenedzsment szakmai felkészültsége elméleti és gyakorlati szinten. Emellett nemcsak a tenyésztés biológiai részének alapos ismereteihez, az állattartás, állategészségügy fortélyaihoz kell érteni, de a projekt rendszerű üzemirányítást, a munkaszervezést, a marketinget, az üzleti kapcsolatok kiépítését is profi szinten kell a gyakorlatban megvalósítani. Az iparszerű nagytenyészetek alapvető eleme a modern tartás – takarmányozás – belső manipulációs rendszerek technológiáinak kiépítése, tekintettel az egyes korcsoportok szükségleteire, illetve azok arányaira. További rendkívül fontos elem a genetikai alap és az állományokon belüli tenyésztési programok helyes alkalmazása. Egy állományon belül valósítható meg a fajtiszta tenyésztés, továbbá az ún. vonaltenyésztés, illetve az egész hibridizációs program, amely alapjában véve az egész világon elterjedt. Jóllehet az egyes tenyészetek az anyai (A pozíció), az apai (B pozíció) és a szintetikus, vagy a specifikus hús típusú fajták (C pozíció) genetikai vonalak tenyésztésénél más-más fajtát illetve hibridet használnak. Gazdasági és állategészségi szempontból is nagy előny, hogy egy vállalaton belül, zárt rendszerben működik a törzstenyészet, akár anyai, akár apai típusú vonalakat produkáló törzstenyésztés, vonaltenyésztés, vagy 2 fajta keresztezésének alkalmazásával F1 generációjú, az ún. heterózis hatással rendelkező kocasüldők előállítására szakosodott szaporító tenyészet. A szaporítótenyészetekben előállított kocasüldők adják a végterméket, azaz a vágósertést előállító tenyészetek anyakoca-állományát.

A nagytenyészetekben a hibridizációs rendszeren belül az egész állomány nagyságának megfelelően optimális arányban lehet kiépíteni az egyes tenyésztési pozíciók anyakoca létszámait. Gazdasági szempontból előny, hogy csak minimális mértékben kell tenyésztésre szánt kocasüldőt, vagy tenyészkant más állományokból behozni, pl. új fajták, vagy genetikai vonalak beiktatása, pl. „vérfrissítés” céljából a törzsállományokba. Állategészségügyi szempontból előny, hogy a zárt tenyésztési rendszerben kialakult biológiai környezeten belüli állatforgó alkalmazásánál kialakul az állomány specifikus immunitása, minimumra csökken a más állományokból való betegségek behozatalának veszélye.

További nem kevésbé fontos elem a szaporodás (reprodukció) irányítása. A nagytenyészetekben ma már nem ritka az egy anyakocára számított évi 27–30 leválasztott malac. Ennek egyik fontos eleme a tenyészkanok létszámának az anyakoca-állományhoz mért optimális arányú beállítása. Emellett az ilyen nagytenyészetek nagyobb mértékben mesterséges megtermékenyítést alkalmaznak saját, komplett felszereltségű tenyészkanállományukkal. A nagy telepeken történő, ipari jellegű sertéstenyésztés elsődleges célja a minél nagyobb profit előállítása. Ebben az egyik legfontosabb tényező a tenyészállatok szaporodásbiológiai potenciáljának minél nagyobb kihasználása. Vannak adatok, amelyek szerint egy anyakocára átszámított évenkénti fialások száma eléri a 2,7–2,8-at. Ennek alapfeltétele a kocák malacleválasztás után minél előbbi újravemhesülése. Magának a malacleválasztás folyamatának, majd a kocák minél előbbi ivarzása kiváltásának (ovuláció) megvannak a maga fortélyai. Ezek elsősorban a kocáknak a malacleválasztás előtt pár nappali koplaltatására (gyors laktáció befejezés), majd a leválasztás napja után kezdődő takarmány napi adagolásának mennyiségi és minőségi fokozása. Persze nagy valószínűséggel a kocák ovulációjának a csoporton belüli szinkronba hozásánál hormonkészítményeket, vagy egyéb innovatív módszereket is alkalmaznak. A nagy létszámú sertéstelepeken a leválasztás, majd lehetőleg az öt-hat napon belüli újratermékenyítés csoportosan történik, ezzel szabályozhatók a sertések egyes korcsoportjaira kiépített, megfelelő tartás- és takarmányozási technológiával felszerelt istállókapacitások minél effektívebb kihasználása. Persze az ilyen sertéstenyésztési nagyüzemek kiépítése magas fokon képzett és tapasztalt szakértők csoportja tervezésének az eredménye. Nem kevésbé fontos a sertések minőségi takarmányozása. A takarmánytápokat a vállalaton belüli takarmánykeverő üzem állítja elő korcsoportok, illetve a kocáknál az adott reprodukciós állapot idejére szabott igényei szerint, saját szakértők, vagy külső tanácsadók „receptjei” alapján.

Az állatgondozást az iparszerű termelésre kiépített telepeken elvégezhetik betanított alkalmazottak is, kisebb hangsúlyt kap az egyedi gondoskodás. Nélkülözhetetlenek viszont a jól képzett vezető szakemberek, akik a betanított alkalmazottakat irányítják, szigorúan megkövetelve a technológiai fegyelem betartását. Rendszerszerűen ellenőrzik a munkafolyamatokat, az állatok egészségi állapotát, irányítják a tenyészállatok reprodukciós folyamatait, vezetik a tenyészetben történtek pontos nyilvántartását, indokolt esetben hatékony intézkedéseket hoznak a felmerülő hiányosságok helyreállítására. A nagy sertéstelepeket viszont nem jó szemmel figyelik az állatvédők, illetve a helyi lakosság, mégpedig az állatjólét és a környezetvédelem szempontjából. Helyénvalók a civil kezdeményezések szigorúbb ellenőrzést igénylő követelményei. Bizonyára ezen a téren nincs minden rendben, vannak megoldandó feladatok. Emellett azonban tudatosítani kell, hogy a globális piacgazdaságban elsősorban ezek a nagytenyészetek befolyásolják a piaci árak alakulását, ergo ezekkel kell versenyezniük a kistenyészeteknek.

Jogos a kérdés, hogy versenyképesek-e az európai piacon a kis és közepes létszámú anyakoca-állománnyal rendelkező szlovákiai vállalkozások? Persze a néhány száz anyakoca alapállománnyal rendelkező tenyészetek fenntarthatják versenyképességüket, alkalmazhatják saját tenyészetükön belül a hibridizációs program minden szintjét. Fenntarthatják fejlődőképességüket a hagyományos, a szalmával való almozás alkalmazásával, kifutókkal rendelkező, azaz az állatjólétet biztosító tenyészési feltételek mellett, amennyiben betartják a helyes, a korcsoportokra és a kocák reprodukciós állapotára szabott minőség és mennyiségi takarmány adagolását, szakszerűen irányítják az alapállományok reprodukcióját, effektíven használják ki az adott feltételeket. Vannak viszont néhány, vagy néhány tucat anyakoca-állománnyal rendelkező kistenyészetek, amelyek vitathatatlanul fontos szerepet tölthetnek be a helyi, a kistérségi piacok sertéshúskészítmények ellátásában. Elláthatják pl. a házi disznótorok hagyományait őrzők, a házilag készített finom hurkát, kolbászt, disznósajtot, házizsírt, töpörtyűt, disznótoros káposztát, esetleg a csallóköziesen mondott „kódúskását” és számtalan egyéb finomságot készítőket választott malaccal, vagy akár 200 kg-os súlyra hizlalt, házi vágásra alkalmas vágósertéssel. Azonban fenntarthatók-e ezek a kistenyészetek a könyörtelen piaci versenyben? Erre mindenképpen jó lenne megtalálni a választ, vagy inkább a megoldást.

Varjú János, a komáromi Varjú Consulting tanácsadói iroda tulajdonosa