Itt az ideje az agrártámogatással kapcsolatos szemléletváltásnak

Az agrártámogatásokkal kapcsolatban kirobbant botrányos visszaéléseket érintő vitákat is figyelemmel kísérhetjük. Ezekben a vitákban jogos a bűnösség feltárása és az érintettek felelősségre vonásának ismételt követelése. Emellett azonban nagyobb súllyal kellene feltárni a visszaélési lehetőségek eredetét, alaposabban átvizsgálni, és ha kell gyökeresen megváltoztatni az agrártámogatási rendszert, elsősorban annak a leginkább érintett beruházástámogatási részét. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azok felelősségét sem, akik a visszaélések lehetőségeinek rendszerét megalkották. Igaz ezek inkább morális felelősségek, viszont nagyobb károkat tudnak okozni, mint gondolnánk.

Az EU-ba való csatlakozásunk óta eltelt 16-17 év folyamán az agrárágazat beruházási támogatási rendszerének volt – sajnos csak rövid ideig tartó – szakasza, pl. a 2007–2013 éves tervezési időszak első pályázati felhívásánál, amikor 100%-ban előre kiszámítható volt az elbírálási kritériumok alapján megszerezhető pontok száma. Sőt, lehet mondani, hogy az ilyen kiszámítható rendszer a mezőgazdasági ágazatban annak idején szinte egyedülállónak számított a Szlovákiában érvényes operatív programok között. Persze nálunk az EU-s támogatási rendszerek minden szakaszában voltak ilyen vagy olyan hiányosságok. Tudniillik maga a kritériumok objektív kiszámíthatósága távolról sem jelenti a rendszer tökéletességét, hisz maguk a kritériumok összetétele is eredményezhet részlehajlást bizonyos vállalkozási csoportok kedvezőbb helyzetbe hozásához. Később a kevésbé jártas vállalkozó is láthatta és egyre többször el is hangzottak negatív vélemények a pályázati kritériumok szubjektív elbírálásaiból fakadó visszaélési lehetőségeit illetően.

De vajon ennek a rendszernek nem voltak-e részesei maguk az agrárvállalkozók, ill. azok érdekvédelmi képviseletei? A legelszomorítóbb volt talán azt hallani, amikor a vállalkozók, köztük fiatalok is belenyugodtak abba, hogy ez mindig is így volt és így is lesz, hogy aki közelebb van a „tűzhöz”, az többet kap, vagy, hogy ez „lezsírozás” nélkül nem megy. Így sokan inkább a rendszeren belüli kapcsolatteremtést, a hálózatba való beépülés útját keresték, ha némi támogatáshoz szerettek volna jutni vállalkozásuk fejlesztéséhez.

Sokakat elvakított a támogatás biztos lehetősége, talán észre sem vették, hogy közben egy korrupciós hálózatba keveredtek, ahol az „ügyintéző tanácsadók” „lezsírozták” a támogatás jóváhagyásához vezető utat. Emellett elkerülte a figyelmüket, hogy a támogatásból ugyancsak kevés maradt a beruházásukra, hisz a közbeszerzés folyamán a túlárazással az önrész költsége is megemelkedett, a támogatott részből sok esetben így-úgy, de akár 20% rész ment el „ügyintézési” költségekre.

Sovány vigasz, hogy a mutyizás lehetőségének rendszere kisebb-nagyobb mértékben Szlovákia minden gazdasági ágazatában jelen volt és a mai napig jelen van. Felvetődik a kérdés, hogy miért az agrárágazatban robbant ki a legnagyobb botrány, történnek a legnagyobb mértékű felelősségre vonások? Ami történt megtörtént, visszacsinálni nem lehet. Okulni a történtekből viszont elengedhetetlen. Először is fel kell tárni a visszaélések lehetőségének a gyökereit. Ezeket bizony a támogatási feltételrendszerek kidolgozásánál kell keresni. Jó jel, hogy a jelenlegi kormányhoz tartozó néhány szakpolitikus részéről egyre többen hangsúlyozzák a rendszerszintű hibák alapos feltárásának a fontosságát és érezhető a gyökeres változások igénye. Még jó időben vagyunk, hiszen a Covid-19-vírus okozta járvány miatt az EU kénytelen késleltetni az új hétéves ciklus tervezetének végleges változatát.

Ismeretes, hogy jelenleg van két évre szóló átmenet, amelyben a 2014–2020 tervezési időszak szabályai maradnak érvényben, beleértve az agrártámogatások elosztásának módját, jóllehet a számadatok némileg változhatnak. Már ebben az átmeneti időszakban is rendkívül fontos a Helyreállítási Alapra szánt külön támogatások effektív felhasználása. Ezzel együtt viszont több idő maradt az EU Közös Agrárpolitikájának alapos felkészítésére, a mezőgazdasági ágazat stratégiájának mindenre kiterjedő kidolgozására. Emellett ebben az átmeneti időszakban tesztelni lehet a pályázatok elbírálásának némileg módosított szabályait.

A jelenlegi aktuális, a speciálisnövény-termesztés és az állattenyésztés fejlesztésére szánt beruházási támogatásoknál már egyértelműen objektívebbek, kiszámíthatóbbak a pontozás alapján elérhető esélyek, és történt egy lépés az elektronikus formájú pályázás felé. Májusban további pályázati lehetőségek meghirdetését jelezte a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium. Ezek nyilván biztató jelei főleg a kisebb vállalkozások fejlődési lehetőségeinek, az igazságosabb pályázati elbírálásnak. Számtalan azonban a nyitott kérdés. Pl., hogy vajon kellően járulnak-e hozzá ezek a támogatások a vállalatok fenntartható fejlődéséhez, versenyképességükhöz és ezek kapcsán a szlovákiai élelmiszer-ellátás hazai termelésből való ellátása érezhető növekedéséhez? Hiszen a termelés növelése nem tartozik a támogathatóság kritériumai közé. Ez csupán elvárás. A fő cél csupán illúzió marad, amennyiben Szlovákia a saját költségvetéséből való hozzájárulása nem közelíti meg az EU-tagországok, ill. a V4-es országok színvonalát.

Továbbá tudatosítani kell, hogy a pályázatokban tervezett beruházások, még a jelentős támogatás mellett is lényegesen megterhelik a vállalkozások pénzügyi helyzetét a pályázat benyújtásától támogatások kifizetéséig eltelt időszakban. Ugyanis a beruházások nagy részében a pályázóknak pénzhiány miatt hitelekből kell fedezniük az egész beruházás költségeit. Nem mindegy, mennyi idő telik el a pályázat jóváhagyása és a támogatási összeg kifizetése között. Ígérni lehet az elbírálások felgyorsítását, ám a jelenleg érvényben lévő szabályokat figyelembe véve, azok túlzottan bonyolult rendszere alaposan késlelteti az elbírálásokat.

Figyelembe kell venni azt is, hogy a támogatást kérők, főleg a tőkehiánnyal küszködő kisvállalkozások többsége nem képes támogatás nélkül megvalósítani a projektjében tervezett beruházásait. Emiatt a legtöbben kénytelenek megvárni pályázatuk jóváhagyását, csak utána indítják el a beruházásuk megvalósításának folyamatait, mint a közbeszerzés lebonyolítását, a hiteligénylést stb. Az egyik legnagyobb késleltető tényező a 15 000 euró beruházási összeget meghaladó beszerzési előírások bonyolultsága. Tény, hogy a PPA által kiadott beszerzési előírások jelenleg érvényben lévő változatában a beszerzési eljárások sablonszerűsége, mint a megadott formanyomtatványok kötelező használata egyértelműbbé, áttekinthetőbbé tette a beszerzési szabályzatot. Viszont lényegesen megnövelte annak bürokratikus mivoltját a maga értelmetlenül szerteágazó részleteivel és ellentmondásaival. Ezáltal jócskán megnőtt a beszerzési eljárások lebonyolítása közbeni adminisztratív hibalehetőség és maga az ellenőrzési folyamat időigényessége.

A túl bonyolult, nagy terjedelmű előírások azok megalkotóinak gyakorlati tapasztalathiányát bizonyítják. Az összetettséget, az ellentmondások lehetőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a még 2015-ben benyújtott és 2017-ben jóváhagyott, időközben megvalósított pályázatok egy részénél éppen a közbeszerzési eljárások folyamán elkövetett bizonyos adminisztratív hibák miatt nem lehet benyújtani a kifizetési kérelmeket. A hiányosságok, vagy az előírásoktól eltérő vélt, vagy tényleges hibák miatt, a támogatottaktól bekért hiánypótlások, ill. magyarázatokat némely esetben több mint két év eltelte után sem minősítették, egyszerűen nem válaszoltak az érintettek által többszörösen benyújtott érdeklődésére, ami a pályázókkal szemben méltatlan és tűrhetetlen viszonyulás. Vélhetően az illetékesek nem tudnak, vagy nem mernek felelősséggel dönteni, ami szintén a beszerzési szabályok ellentmondásait bizonyítja, vagy pedig ismeretlen okok miatt késleltetik a döntéseket. Közben eltelik az utolsó kifizetési kérelemre és azok kifizetésére a támogatási szerződésekben megszabott négyéves határidő, amit a fenti esetek érintettjei majd nem tudnak teljesíteni.

Az eddigi tapasztalatokat összevetve nem kérdés, hogy az agrárberuházások támogatási rendszerét gyökerestül kell megváltoztatni. Ehhez elengedhetetlen a szabályok kidolgozóinak szemléletváltása, akár az EU szakbizottságaiban dolgozóké is. Több bizalmat kell adni a vállalkozásoknak. A támogatási szabályzásnak olyan egyszerű teret kell adni, amelyekben nincs szükség közbeszerzési eljárásokra, azaz, hogy ne legyen érdeke a közpénzekből való támogatott beruházásokat túlárazni. A jelenlegi pályázati lehetőségek folyamán maguk a pályázók szinte mindegyike alapos piackutatást végzett, igyekezve elérni, hogy a pénzükért megfelelő értéket kapjanak. Teszik ezt annak kapcsán is, hogy a támogatható beruházások felső határa jócskán korlátozott.

Varjú János, a komáromi Varjú Consulting tanácsadói iroda tulajdonosa