Időszerű tennivalók a hajtatásban

Paprika

Őszi ültetésben, másodkultúraként a hegyes erős a legkedveltebb paprikafajta, amely közismerten igénytelen. Jobban bírja az éjszakai lehűléseket, illetve a lazább lombszerkezetéből adódóan később, vagy nehezebben betegíti meg a szürkepenész. A fehér és a hegyes erős fajtákat zömmel fűtetlen vagy gyengén fűtött körülmények között termelik, így a kötődés idején gyakran 15 C körüli az éjszakai hőmérséklet. A növényeket ilyenkor erős generatív hatás éri és túlkötődnek. Sok kertész ezt nitrogénsúlyos tápoldattal próbálja ellensúlyozni, ennek hatására viszont a termések vékony falúak, könnyűk maradnak, az arra hajlamos fajták pedig megzöldülnek. Ezek a termések gyakran meg is görbülnek, horpadozottakká válnak a kálium- és a magánhiány hatására.

Ha jó minőségű terméseket akarunk szedni, akkor ne hagyjuk a növényeinket túlterhelődni, egy tő paprika 8–12 darab termésnél többet nem tud kinevelni. Ha olyan fajtánk van, ami hajlamos túlterhelni magát, akkor ritkítsuk a termést. Különösen akkor fontos a kiegyensúlyozott tápanyagellátás, a „betárolásos”, tövön tartásos technológiával termelünk.

Ügyeljünk a N és a K2O megfelelő arányára: a generatív fajták esetén lehetőleg tartsuk az 1:1,2, a vegetatív fajták esetében pedig az 1:1,4–1,5 arányt. Ha elmaradt a mészkőporos kalciumutánpótlás, akkor a jó keménység és a tárolhatóság érdekében a tápoldatba köbméterenként tegyünk legalább 50–60 dkg kalciumnitrátot. Ha megfelelő a nitrogén és a kálium aránya, akkor a tápoldat mangántartalmának a megemelésével „egyenesíteni” lehet a terméseket. Ez literenként 2,0–2,4 mg mangánnal érhető el, ami 8–9 gramm mangánszulfát fedez, ezer liter tápoldatra vetítve. A talajunk sótartalmát igyekezzünk továbbra is a megfelelő határokon belül tartani: homoktalajon 0,4–0,5, kötöttebbeken 0,5–0,6-os EC-értéken, 1:2 vizes kivonatban mérve.

A fény csökkentésével rohamosan csökken a növények vízigénye, a kezdeti egy liter körüli vízadag gyorsan lecsökken fél literre. Ha túlöntözzük a növényeinket, akkor az a hajtáscsúcs sárgulásában nyilvánul meg.

Paradicsom

A paradicsomkultúrát sok veszély fenyegeti az őszi időszakban, főleg fűtetlen körülmények között. Az alacsony éjszakai hőmérsékletek hatására rosszul, vagy egyáltalán nem köt, a tartósan 13 C alatti hőmérséklet kritikus számára, a magas relatív páratartalom hatására pedig összetapad a virágpor, így tovább csökken a megtermékenyülés esélye. Hajnalban a termesztőberendezésben a levegő hőmérséklete a harmatpont alá hűl, a növény pedig „vizes közeg”, tehát a vízhez hasonlóan nagy a hőkapacitása (nehezen melegszik fel, de nehezen is hűl le). Mindebből az következik, hogy a növények este sohasem vizesednek be, hanem csak hajnalban, a napfelkelte után, amikor a házban elkezd melegedni a levegő, de a növény hidegebb marad. Ilyenkor kicsapódik rajta a levegő párája, levizesedik a növény, és ez sok káros hatással jár. Az egyik az, hogy a bogyó bőre megrepedezik, bemattul, a bogyó foltosan érik, fakópirosan színeződik. A levizesedés a szürkepenésznek és a paradicsomvésznek is kedvező feltételeket teremt.

Hogyan tudunk védekezni? Lehetőleg október közepéig állítsuk be azt a kívánt levélszámot, amivel bele akarjuk vinni a rossz időbe a töveket, ez gyakorlatilag tíz-tizenöt levelet jelent növényenként. Ezt úgy érjük el, hogy hetente levelezünk, lehetőleg napos időben, és alkalmanként legfeljebb négy-öt levelet veszünk le növényenként. Az érő fürt tehát mindenképpen legyen kibontva, továbbá a felette lévő egy-két kész fürt is.

A levizesedést megelőzhetjük, ha hajnali ráfűtéssel leszárítjuk a növényeket. Tudjuk, hogy a levizesedés körülbelül napfelkeltekor és/vagy utána fél-egy órával következik be, ezért napfelkelte előtt néhány órával el kell kezdeni erősebben fűteni, úgy, hogy a növény kívánt éjszakai hőmérsékleténél 5–6 C fokkal melegebb legyen abban az időszakban, amikor levizesedne (paradicsom esetében 14–16 C + 5–6 C, paprikánál 16–17 C + 5–6 C.) Ekkor, ha kinyitjuk a szellőzőket, a benti felmelegedett levegőt – ami több párát, vizet tud magában tartani, mint a hűvösebb – egyszerűen kiengedjük, és az magával viszi a vizet. Lehetőleg minél gyorsabban történjen meg mindez, hogy a ház és a növények ne hűljenek le, csak a levegő cserélődjön ki. Ez a gyakorlatban tizenöt-harminc perc, attól függ, hogy milyen a termesztőberendezés, és mekkora a légtere, magassága.

A növények vízigénye rohamosan csökken a levelezésekkel, továbbá a szedésekkel. Október elején még 1,2–1,5 liter szükséges naponta egy tőnek, mire azonban elérjük a 10–15 leveles állapotot, 0,5–0,7 literre csökken a vízigény. A bogyórepedés elkerülése érdekében lényeges szempont, hogy mikor fejezzük be az öntözést: minél tovább öntözünk, annál nagyobb az esély, hogy a bogyók hajnalban megrepedjenek. Napfelkelte után fél, egy órával kezdhetjük már az öntözést, de napnyugta előtt két-három órával mindenképpen fejezzük be, borús időben pedig még hamarabb. A tápoldat N:K2O aránya 1:2,0–2,4 között legyen, és kálisót is adjunk a receptbe, mivel a benne levő klórtól szebb lesz a bogyók színe és a fénye. A klór mennyiségét literenként 60–120 mg között ajánlatos tartani. Káliumszulfáttal, keserűsóval, foszfortartalmú műtrágyákkal nem keverhető.

A szerző független szaktanácsadó