Évszázadok óta ismert és közkedvelt, nálunk is honos ünnepi növények

A fenyő és a fagyöngy után talán a magyal (Ilex aquifolium) a legismertebb karácsonyi dísz térségünkben. A fatermetű örökzöld tövises szélű levelei fényes-sötétzöldek és a termései skarlátpirosak. Az atlantikus vidékeken, például Angliában is őshonos, nálunk dísznövény. Fagyérzékenysége miatt csak védett területekre telepíthető, télen érdemes takarni. Karácsonyhoz ennek leveles-terméses ágacskáit viszi a kántáló és a meghívott vendég, ezzel díszítik a karácsonyi asztalt, ebből fonnak koszorút a csillár égői közé. Tiszteletét a pogány hitvilágból vette át a kereszténység. Ősi legendák szerint ugyanis a magyal a megkínzott Krisztus lábnyomain fakadt. Talán részese a karácsonyi varázslatnak.

Mint Rapaics A Magyarság Virágai című művében olvashatjuk „a szenteste csodáját” egyszerű európai virágban is megtalálták – a karácsonyi rózsában. Ez pedig a Nyugat- és Dél-Európában honos Helleborus niger, a fekete hunyor. Rokonai (H. purpurascens, H. dumetorum, H. odorus) őshonosak nálunk. Nevét fekete gyöktörzséről és gyökereiről kapta, ugyanakkor télen virágzik, halvány-rózsásfehér virágtakarójú virágokkal.

A hunyor ókortól kezdve a középkoron át fontos gyógy- és varázsnövény volt, egyben a hóból kiemelkedő szép virága a tisztelet és hódolat jelképe lett. A férfiak legnemesebb ajándékként ezzel köszöntötték szívük hölgyét, asszonyát. Már a 16. századi füveskönyvek szerint is szívesen ültették cserépbe, hogy virágaival emelje a szenteste ünnepi hangulatát. Érdemes lenne újra felfrissíteni ezt a gyakorlatot, karácsony táján értékesíteni, hogy ma is minél többen gyönyörködhessünk benne.