Én és az agronómusok

A nevem Michaela Šulanová, és a hatodik évad óta tagja vagyok a Galleko-nak. Bár egyáltalán nem számítottam rá, lehetőséget kaptam arra, hogy írjak valamit közvetlenül magamról. Igen, az alábbi sorokban el lehet olvasni, mit szeretek enni, mikor fekszem le, és milyen jégkrém a kedvencem. Leírom, hogyan kezdtem a pályafutásomat, a régióban végzett munkámat, és mindezt igyekszem időrendi sorrendben megtenni.

A 2015/16-os szezon javában zajlott, amikor először ugrottam be a rám bízott, napocskával díszített, előírt felszereléssel rendelkező Suzuki SX4-be, amely tartalmazott gumicsizmát (gyönyörű, elegáns színes, stílusos tulajdonosa vagyok), összehajtható lapátot, vödröket és néhány narancssárga kannát. De legfőképpen csordultig lelkesedéssel indultam útnak, hogy mi minden új és érdekes vár rám. Folyamatosan találkozhattam a gazdákkal a Pilzen környékén, majd a dél-csehországi régióban, végül sikerült eljutnom a közép-csehországi régióba is. Igen, így kell megírnom, hogy eljutottam, mert bár lelkes sofőr voltam, ugyanakkor kissé hiányzott a tájékozódási képesség, főleg hosszabb utakon, és ez nem teljesen jó előfeltétele a munkámnak. Előfordulhatott, hogy a gazdák kissé türelmetlenek voltak, hol vagyok, de elhihetik nekem, minden erőmmel azon voltam, hogy kijussak a falu előtti átkozott körforgalomból, amit nagyjából 3-szor sikerült elnéznem.

De nem én lennék az, aki ne mennék egyenesen a fejem után, abban a reményben, hogy minden nap kicsit jobban belemerülök a kiterjedt mezőgazdasági ismeretekbe és tapasztalatokba. Optimista hangulatban tartott engem az a töretlen hitem is, hogy egy kis szerencse lesz velem. Mert ha valami működik az életemben, az szerencse az emberekkel kapcsolatban. És ebben az esetben ez kétszeresen is megvalósult. Kezdettől fogva nagyszerű mentoraim, professzionális oktatóim, szakmailag felkészült tanáraim voltak, de legfőképpen olyan emberek, akik a hivatásukat a legteljesebb mértékben élik. Teljes szívvel, lélekkel és testtel. Én pedig mindig is éhes voltam, és éhes is vagyok minden tudásra, szívesen, figyelmesen hallgatom a tanácsokat. Hálás vagyok a különféle javaslatokért, észrevételekért, megjegyzésekért, kérésekért és ötletekért, amelyeket kaptam az idők folyamán. A legjobb mezőgazdasági oktatást kaptam, az úgynevezett "mezőgazdasági élet iskoláját".

Visszatérve a kezdetekhez, az évszak átlagos volt a hőmérséklet és a csapadék szempontjából, ezért főleg arra összpontosítottunk, hogyan segítsük elő a termés növelését ebben vagy abban az állományban, szerencsére ekkor kevesebb volt a problémás. A "semmiből" kezdtünk együtt, lassan, apró lépésekkel haladtunk előre, és olyan csodálatos volt a gazdákkal való együttműködés, illetve az, hogy szenteltek rám időt, az egyik legértékesebb „árucikket”. Ezt a mai napig nagyra értékelem, és ez még ma sem magától értetődő számomra, mert tudom, mennyire igényes a mezőgazdasági munka. Az agronómus munkája ugyanis számos más alszakmát foglal magában a meteorológustól kezdve, az elemzőn, módszertanoson, vezetőn, mechanizátoron keresztül a kereskedőig. Nem tart hétvégét, nem tart ünnepeket, a nyári szünetről álmodozik, és valójában nem tudja pontosan, hogyan alakul az a reggel, amikor reggelizik. Nagyon szimpatikus számomra a szívósságuk, amellyel a megoldásokon dolgoznak, észszerűen és a legjobb tudásunk, lelkiismeretünk szerint. Ebben a szezonban is számos összehasonlító kísérletet végeztünk, az értékelés és a véleményezés céljából, és megtanultam a megfelelő időben a növények mellett lenni, hogy dokumentálhassam az összes kulcsfontosságú pillanatot. Így a figyelemre méltó eredmények növekedni kezdtek a geometriai tartományunkban, és az Ön elégedettsége ezzel egyenes arányban nőtt.

Megkezdődött a 2016/17-es termelői év, és kezdettől fogva különféle problémákkal szembesültünk, amelyek talán leginkább a repce vetéséhez kapcsolódtak, és főleg a magokat kimosó heves esőzésekre vonatkoztak. A természet játszott vele, és bár néha szeretnénk, nem tudunk parancsolni a szélnek, az esőnek. Ebben a szezonban elkezdtük a mentést. A repce mellett a búzára és az árpára is ez vonatkozott, tavasszal pedig a nagy szárazságnak köszönhetően a mákra, a kukoricára és a cukorrépára is. Milyen boldogok voltunk, amikor 2017. június végén végül esett az eső, de sajnos egyes növények termését jelentősen befolyásolta az aszály. Valójában még a következő 2018-as tavasz sem különbözött nagyon az előzőtől. És mivel tudjuk, hogy a száraz évszak mennyire bonyolíthatja a mezőgazdasági folyamatokat, a hangulat nem volt túl optimista. A nyár folyamán azonban az apró esőzések megpróbáltak kissé megnyugtatni minket, hogy nem lesz olyan rossz a helyzet. Emlékszem, hogy augusztusban a kukorica száradni kezdett, úgymond "állásában". És képzeljék el, szerencsétlenségemre ekkor készítettem el az idei szezonra a kukoricanövények értékelését régióm 17 vállalatánál. A legmagasabb szintű aktivitást terveztem be, és annak ellenére, hogy a gazdák nem voltak hajlandóak néhány percnél több időt tölteni velem a mezőkön (megértem, akkor általában 38 fok volt árnyékban), csodával határos módon sikerült jól felmérni a kísérletek eredményeit. Milyen büszke voltam akkor!

Az a szezon azonban jelentősen beírta magát cégünk történetébe a monitorozás szempontjából más módon is. Ahogy az életben gyakran előfordul, valójában a véletlenek összjátéka miatt. Szóval, ez úgy történt, hogy kaptam egy lehetőséget arra, hogy egy příbrami cégnél (köszönöm, Honzo) lucernával kísérletet alapozzak. A növényen végzett kísérlet eredménye annyira kielégítő volt, hogy ugródeszkává vált számunkra, és a következő időszakban technológiánknak köszönhetően egyre több vállalatnak tudtunk segíteni. A lucerna, a lóhere, és az összes fűféle esetében (legyen szó vetőmagról, vagy a fűfélék megújulásáról illetve megerősítéséről) megkezdődött az együttműködés, és azóta is nagy lendületben halad előre, és még messze nem értünk a folyamat végére. Ma ez a technológia már szerves részét képezi a mezőgazdasági termelés a Cseh Köztársaság és Szlovákia számos vállalatánál.

A kisparcellás kísérletek bővülésének jegyében zajlott le a 2018/19-es szezon, amikor Csehország, Szlovákia és Lengyelország meglévő intézményeiben kezdtük meg a kísérleteket a Kluky u Písku tesztelő állomáson Ing. Milena Bernardová felügyeletével, és egy évvel később elkezdtük az együttműködést a cseh mezőgazdasági kísérlet nesztorával, Ing. Josef Čapek, a SELGEN a.s. képviselőjével együtt.

A 2019/20-as szezon nagy meglepetés volt. Emlékeznek, hogyan adott az időjárás március elején először egy példaértékű tavaszt számunkra, majd néhány napon belül ismét eljöttek az erős fagyok? Mindannyian nagyon óvatosak, edzettek voltunk az előző nehéz évszakokoknak köszönhetően, és inkább semmit sem festettünk rózsaszínűre. Annál boldogabbak voltunk a repce betakarításánál, amely sok társaságnál több mint 4 t/ha, olykor akár egy tonnával több is volt. Még az árpa és a búza sem maradt le és jól teljesítettek. Ez volt a szezon csúcsa. A kukorica, a takarmány és a fűfélék is tavaly átlagon felül teljesítettek. És lelkesen mondták nekem: "A gödreink teljesek, elégedettek vagyunk."

Nagyon örülök, hogy az idők folyamán a mezőgazdasági folyamatok szerves részeként fogadtak el, és minden szezonban már az elejétől kísérhetem végig a folyamatokat. Onnantól kezdve, ahogy a vetőmag csávázását készítik elő, amikor a belépéseket tervezik, vagy amikor a szezon végén együtt ülünk egy jó kávéhoz vagy teához, és elmondjuk egymásnak: "Sikerült!"

Tudják, sokszor magával ragad a látvány, és csak állok egy mezőn a távolba nézve. Abban a pillanatban a világ végtelenül szépnek tűnik számomra. Nincs szebb a tavasz vagy az érő gabona illatánál. Igen, vannak más „illatok” is, amire néhányan most biztosan emlékeztetnék… De a mezőgazdasági munkát szeretni kell!

Kedves agronómusok, nagyon fontos dolgot tanítottatok meg nekem. Még ha nem is rózsás a helyzet, SOHA nem adják fel. Önöknek köszönhetően is gazdálkodó lettem. Megtiszteltetés számomra, hogy Önökkel dolgozhatok!

Ja, igen, és én leginkább az epres jégkrémet szeretem…

Sok sikert 2021-ben!

Michaela Šulanová, Galleko

0911 44 44 78 E-mail: [email protected]