Baross-terv – pénzszerzési versenyfutás?

Létrehozói megérdemelnek minden tiszteletet még azzal együtt is, hogy a Bt nagyobb része különféle tudományos idézetekből, statisztikai adatgyűjtésből és az ezek alapján kidolgozott helyzetértékelésekből tevődik össze, és hogy a gazdaságfejlesztési stratégiai elképzelések tartalma nagy részben egybehangzik az EU-s, illetve a szlovákiai operatív programok szövegeivel. A Bt III. fejezete a „Dél-Szlovákia/Felvidék fejlesztési stratégiája” akár ki is érdemelhetné ezt a megnevezést, amennyiben a fejlesztési elképzelések mélyebben, konkrét pénzügyi elemzésekre alapozva is ki lennének dolgozva. Jóllehet a dokumentumban a potenciális források meg vannak nevezve, ám hiányoznak a megvalósításhoz szükséges számszerűsített pénzügyi tételek akár saját forrásokról, akár közpénzekről van szó. Tapasztalatból már ismerjük, hogy bármilyen fejlesztési program megvalósítása bizonytalanná válik a megfelelő pénzügyi források nélkül. Természetesen a pénzforrások megteremtése (beleértve az EU-s szlovákiai forrásait is, amire mint potenciális lehetőségekre maga a Bt hivatkozik) nem tartozhat a Bt kidolgozóinak a hatáskörébe. Viszont az elemzés időszerű adatokkal alátámasztva megbízható dokumentumként szolgálhat majd a szlovákiai magyarokat (is) képviselő politikusok számára a 2020. február utáni Szlovák Parlamentben. Ideális lenne, ha az EU Szlovákiában elérhető forrásaiból, illetve a szlovák költségvetésből is hozzá lehetne járulni a Bt megvalósításához.

Összevonva az eddigi 3 (+az NMG/2) Baross-pályázati kiírás tapasztalatait, felmerül a kérdés, méltók voltak-e a pályázati kiírások követelményei a Bt-hez és annak kidolgozóihoz, a pályázati kiírást kezelő és majd az elbíráló szakemberekhez és a többi érintetthez? Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem egészen. Elsősorban amiatt, hogy nincsenek összhangban a Baross-terv célkitűzései, a túlzott pályázásra ösztönzés, a pályázat elkészítésének követelményei az egyik oldalon, illetve a rendelkezésre álló idő a pályázati felhívás kiírásától a benyújtás határidejéig a másik oldalon. Egyszerűen összefoglalva: a 32 napos határidő kevés annyi pályázat minőségi előkészítéséhez, mint ahányan, a szűkre szabott kihelyezett támogatási összeg ellenére is a pályázati lehetőségek szerint esélyesnek tartották magukat tervezett beruházásuk támogatására. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy például december 16-án a pályázók hosszú sora a pályázatok benyújtására kijelölt helyek előtt kígyózott, annak ellenére, hogy a pályázati adatlapok átvétele rugalmasan ment, maga a CED elektronikus hálózati rendszer jól működött.

Az utolsó napra torlódás a Baross-pályázatoknál már ismétlődő jelenséggé válik. Vajon a győri, a komáromi, az esztergomi stb. helyi lakosok mire vélték azt a sok szlovákiai rendszámú autót, a sorban álló emberek sokaságát? Magában már ez a helyzet sem volt méltó a Bt-hez, sem a pályázatkezelő intézményhez, sem a pályázó vállalkozásokhoz. Anélkül, hogy bárkit hibáztatnánk ezért a talán akaratlanul kialakult helyzetért, jó lenne elgondolkodni azon, hogyan lehetne elkerülni az ilyen feszültséget keltő helyzeteket, miért degradálódik a támogatási kérelem a minőségileg kidolgozott pályázatok helyett egy pénzszerzési versenyfutássá, és ez mind kizárólag az EU-s pénzek Magyarországon is felhasználható forrásai és a magyar adófizetők terhére. Tudatosítanunk kell, hogy a jó minőségű, a pályázatok elbírálói számára a lehető legkevesebb utólagos kérdést generáló pályázatok megírásához idő kell. A jó pályázatot csak a szükséges pontos adathalmaz alapján lehet kidolgozni, amihez legalább annyi idő kell, mint magának a pályázatnak a megírásához. Észre sem vettük, és az első hét már el is telt a felmerült gyakori kérdések tisztázásával.

A legtöbb időt mégis az árajánlatok, főként a konkurens árajánlatok beszerzése vette igénybe. Inkább csak kivételt képeztek az olyan pályázók, akik már előre felkészültek, elvégezték a piackutatást, aminek alapján már a pályázat meghirdetésének második hetében belekezdhettek a pályázatuk készítésébe, a további kötelező mellékletek begyűjtésébe, a fordításokba és megírhatták pályázatukat, vagy átadták adataikat egy előre kiválasztott pályázatírónak. A pályázók többsége, az egyéb napi teendőik mellett (pl. a mezőgazdászok főleg az őszi szántással voltak elfoglalva), mire elindították a pályázathoz szükséges adatok, dokumentumok beszerzését, máris a pályázati határidő harmadik-negyedik hetében találták magukat, nagy feszültséget okozva ezzel az árajánlatokat adó szállítóknak, saját maguknak, vagy a pályázatíróknak. Alábecsültük az időt, ami ezúttal is megmutatta, hogy nagy úr, hogy minden jó minőségű munkához idő kell. Lebecsültük az egyes dokumentumok fordításához szükséges időt is, ami az elbírálók számára érthető magyar szaknyelvre fordításához kellett, pl. olyan dokumentumok fordításához, mint a PPA-határozat, a könyvviteli zárások, a tulajdoni lapok, a bérleti szerződések és néhány esetben az árajánlatok. Igaz, ezek adott esetben hiánypótlással is megoldhatók, ám kérdés, hogy elegendő lesz-e az a nyolcnapos rendelkezésre álló határidő, ami majd a hiánypótlások benyújtásához áll rendelkezésre.

További „időrabló” tényezőkként jelentek meg a pályázók egy részének informatikai eszközök használati hiányosságai, a mobiltelefonokkal fényképezett, rossz minőségű dokumentumok, amelyeket a CED-rendszer online felületéhez elfogadhatóvá kellett átalakítani. Előfordultak hiányosan kitöltött árajánlatok, voltak ahol a konkurens árajánlatok műszaki adatai nem egyeztek a kiválasztott árajánlattal. Ilyen formában az ajánlatok árai összehasonlíthatatlanok. Ezeket vagy sikerült orvosolni, vagy majd a hiánypótlás lehetőségére számítva lettek hiányosan is beadva.

Az eddigi tapasztalatok alapján felmerül a nagy kérdés, hogy vajon miért ragaszkodnak ismételten a pályázat kiírói a négyhetes határidőhöz, ami már harmadjára bizonyult elégtelennek, és végeredményben a hiánypótlásokra szükséges időtöbblettel visszaköszön majd? Jelzésértékű, hogy a Baross 19-KMG- és KKV-pályázatok esetében ez az első eset, hogy az elektronikus rendszerben nem volt lehetőség időhosszabbításra, jóllehet a papír formájú benyújtási lehetőség 3 nappal meghosszabbodott.

Végezetül fel kell hívni a figyelmet arra az ismétlődő tapasztalatra, miszerint a fejlesztéseiket hosszabb távra is tervező vállalkozások tudják csak kezelni az ilyen váratlan helyzeteket. Azok, akik napi szinten figyelik a fejleményeket és fel vannak készülve arra, hogy a pályázati kiírás napján azonnal beindítsák a szükséges adatgyűjtést, mert a második héten már késő... Akik nem fejlődnek az informatikai eszközök használatában, azok lemaradnak. Ezzel együtt is tény, hogy a négyhetes határidő nem elegendő a megfelelő pályázatok elkészítéséhez, mivel minden pályázati felhívásnak meg vannak a maga sajátos követelményei, amire külön fel kell készülni.

Varjú János, a komáromi Varjú Consulting tanácsadói iroda tulajdonosa