Akár percek alatt leszüretelhetik a termést

A jó bor készítéséhez jó minőségű szőlő is kell. Tudják ezt a darazsak, méhek és a seregélyek is, amelyek termésérés idején előszeretettel látogatják a gyümölcsösöket. Az első két kártevő ellen cukorszirupos csapdával védekezhetünk, ami annyit jelent, hogy néhány befőttes üvegben, vízben oldott cukrot helyezünk el a szőlőskert több pontján. A seregélyek elleni védekezés már jóval nehezebb.

Több módszer, kis hatékonyság

A seregélyek az év nagyobb részében hasznos madaraknak számítanak, de szüret idején a rovarevésről áttérnek az édesebb, érett gyümölcsre – nyáron a cseresznyét, ősszel pedig a szőlőt dézsmálják meg. Ezért az érés időszakában ellenük riasztással védekezhetünk. A védekezés a seregélyek ellen azért fontos, mert egy-egy seregélycsapat látogatását több tíz kiló szőlőnk bánja.

A madarak ellen készített riasztó eszközöket célszerű sűrűn váltogatni, mivel hamar megszokják azok jelenlétét, így hatástalanná válnak. A madárijesztő bábúk helyett hatásosabb, ha valami rendszertelenül mozgó dologgal próbálkozunk. Ezek lehetnek kiakasztott papírszalagok, pamutszálak, vagy fonalra felfüggesztett, vékony alumíniumlemezkék, például használt CD-k, netán üveg-tetők vagy közönséges igelttáskák. Ezek ne legyenek túl nagytömegűek, hogy a szél könnyen mozgatni tudja őket. Előnyük, hogy több módon is riasztanak: mozgásukkal, összeütődéskor csörgésükkel, valamint a napsugarak tükrözésével is zavarják a madarakat. Több helyen ragadozó madarak betelepítésével is próbálkoztak védekezni a seregélyek ellen, ám ez a módszer sem járt mindenütt sikerrel.

Az elmúlt években a szőlősgazdákat az ipar egy kiváló újdonsággal lepte meg, a „madárhálóval”. Ennek használata megvédi szőlőnket a madarak kártételétől, de enyhíti az esetleges jégkárt is. A háló beszerzése némi anyagi befektetéssel jár, de a károk minimálisra való csökkentésével rövid időn belül megtérül. Előnye, hogy a háló több éven át használható. Sokak szerint különösen a kék színű háló képes távol tartani a madarakat. Állítólag azért jobb a többinél, mert a magasból a madarak vízfelületnek is láthatják a behálózott ültetvényt, és nem szállnak bele.

Több helyen karbidágyúval is próbálkoztak, változó sikerrel. Mostanában ajánlanak egy olyan pisztolyhoz hasonló szerkezetet is a termelőknek, amelyik fényt és hangot is kibocsát. Beszerzését a gáz- és riasztófegyverekhez hasonlóan nem kötötték engedélyhez, de a használatával kapcsolatos szabályokat be kell tartani.

Kiváló hangutánzó

A seregély virgonc, vidám madárnak számít. Brehm Alfréd leírása szerint éneke nem sokat érő, inkább csacsogás, mint ének, néhány kellemetlen csikorgó hangot is hallat, de oly jó kedvvel és vígan adja elő, hogy szívesen hallgatjuk, már csak azért is, mert a tavasz közeledtét hirdeti. Kiváló utánzóképessége lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy énekében gyönyörködjünk. A seregély már kora hajnalban megkezdi éneklését, napközben el-elhallgat, este azonban még hosszabb hangversenyt rendez. Az első nagy fagyok beálltával, vagy amint az első hó borítja a földeket, délre költöznek.

Hogy a seregély vonuló, kóborló, vagy állandó madár-e, az a tartózkodási helyétől függ. Angliában és Dél-Európában télen-nyáron át megmarad. Németország némely vidékén szintén telel, különösen az enyhébb éghajlatú nyugati vidékeken. Valamennyi vonuló madár közül körülbelül elsőnek érkezik vissza, és itt marad késő őszig. Vonulásakor legfeljebb Észak-Afrikáig megy. Algírban és Egyiptomban minden télen rendszeres vendég. A főtömeg Dél-Európában marad, ahol különféle más madarakkal, különösen varjúfélékhez és rigókhoz szegődve kóborol.

Fogságban ritkábban találkozunk vele, mint ahogyan ajánlatos tulajdonságait tekintve megérdemelné. Kevés madarunk van, amely annyira igénytelen volna a fogságban, mint a seregély. Ezentúl fölöttébb tanulékony, víg, játékra és incselkedésre mindig kapható. Igen gyorsan megtanulja a nótákat, sőt szavakat is; gazdájához igen ragaszkodik, majdnem egy emberöltőn át bírja a fogságot, úgyhogy alig van még olyan madár, amely annyi előnyös tulajdonságot egyesítene magában, mint a seregély. Már Plinius meséli, hogy Nero és Britannicus gyermekkorukban beszélő seregélyeket tartottak fogságban.

A szőlőben okozzák a legnagyobb kárt

A seregélyek a szőlőkben okozzák a legtöbb kárt s főleg szüret idején, amikor nagy tömegekben rájárnak az érett fürtökre. Az okozott kártétel azonban vidékenként eltér, egyes térségekben, így például a fertői szőlőkben mindig óriási fejfájást okoztak a gazdáknak. Hogy ez a „veszedelem” évszázadok óta „megszokott” dolog, arra rávilágít a legrégibb magyar madártani értekezés is, amelyet Bél Mátyás írt a seregélyről. Brehm Alfréd pedig Az állatok világa című könyvben a következőket írja: „Míg a Balaton mellett a seregély kártételei túlnyomó részben alig számbavehetők, úgyhogy nagyobbszabású védőberendezéseket se láthatunk a szőlőkben, addig a Fertő mellett egész más kép tárul elénk. Az 1906 őszén a Fertő vidékén végzett madártani megfigyeléseim alapján erre vonatkozólag a következőket írtam: A szőlőterületeken mindenütt láthatók a madárijesztők, hallhatók a szélhajtotta kereplők, a szőlők szélén lévő levelek fehérre vannak meszelve, messzire világítanak a szőlőkben a magas póznákra tűzött fehér köcsögök, kerek lapok és egyéb riasztószerek s mindannyian a seregélyek berepülése ellen akarnák megvédeni a szőlőt, de a csőszöktől és birtokosoktól beszerzett értesülés szerint valamennyi óvszer csak addig használ, amíg a seregély nem nagyon éhes, mert ebben az esetben csakis a fegyver és a legéberebb őrzés mentheti meg a szőlőt az érzékeny károsodástól. A szőlőbirtokosok nagyon félnek a seregély pusztításaitól, mert szerintük 5000–6000 főnyi csapatok is leszállanak a szőlőbe s már néhány pillanat alatt is le tudnak szüretelni egy hektoliterre valót s többszöri beröpülés által tönkretehetik egy-egy szőlő egész termését. Legveszedelmesebbek kora reggel, amikor éhesen kiszállanak a Fertő nádasaiból. Ilyenkor szükséges a legéberebb figyelem. Napközben a java nem is tartózkodik a szőlőterületen, hanem a környéken lévő réteken, ahol bogarásznak. Délutánonként aztán ismét megjelennek, hogy pihenésretérés előtt még egyszer jóllakjanak a szőlőből. Nagyon veszedelmesek a tartós borús napokon is, amikor egész napon át veszélyeztetik a szőlőket s ravaszságukkal még a legéberebb csősz eszén is túljárnak.” (g, w)