A termésritkítás és a szüret összefüggései

ÚJ SZÓ-HÍR

Főként az almatermésűeket kell alapos vizsgálatnak alávetni: nem mindegy, mennyit bír ki a fa, mármint mekkora mennyiségű egészséges gyümölcsöt képes kinevelni.

Ha az első válogatáson már túlesett a fa, különösebb figyelemre nincs szükség, ha még nem, most még nem késő. A sok kis apró és egymáshoz közel érő, netán összeérő gyümölcsből sem fejlett, sem mutatós, sem ízletes termésre nem számíthatunk – az egyedüli, ami segítségünkre lehet, maga a fa: az alma, de olykor a körte is leveti magáról a fejletlen és legapróbb gyümölcsöt, s ebben némely csonthéjas, például a szilva vagy a kajszi is követi.

Csakhogy ebben a munkában a fa nagyon kimerül, miközben egyáltalán nem biztos, hogy főként épp a férges vagy más módon sérült termésétől szabadul meg. A legjobb, ha ezt mi magunk végezzük el.

A módszer egyszerű: a termések nem érintkezhetnek egymással (a majdani, végső nagyságukat vesszük figyelembe), s ügyelni kell az ágankénti vagy hajtásonkénti sűrűségre is.

Nagyjából ugyanez vonatkozik a szőlőre is: föl kell mérni, a tőke fajtájához és a korábbi évek tapasztalatához viszonyítva, mennyi és mekkora fürtöt képes egy-egy vessző beérlelni. Ha választanunk kell, a külső és nagyobb termést hagyjuk meg. (g)