A sertéstenyésztés sikerességének feltételei

A házi sertés elsősorban a húsának és a zsírjának közönheti népszerűségét. Az élelmiszeriparban különféle hústermékekké dolgozzál fel, sokféle élelmiszert  készítenek belőle. Hazánkban számos fajtát és hibridet tenyésztenek, amelyek elsősorban a piac követelményeit elégítik ki. A háztáji tenyészetekben is fontos, hogy a gazdák a sertést az igényeknek megfelelően tartsák, illetve tenyésszék.

A sertéstartás és -tenyésztés sikeressége több tényezőtől függ. Nagyrészt befolyásolja az állat geno- és fenotípusa, a tartás technológiája, a takarmányozás, tápanyagellátás, állatgondozás, és a környezeti feltételek sem mellékesek.

A malacnevelés eredményességének alapja a koca teljesítménye. Fontos szem előtt tartani a kocánként élve született és elválasztott malacok számát. Ugyanis a takarmányozási és tartástechnológiai költségek jelentősek, ezáltal csak a kocánkénti 25 és ennél több választott malac hozhat anyagiakban mérhető profitot. A kocasüldő kiválasztása és felnevelése tehát nem kis szakértelmet igényel. Kiválasztáskor a kiváló anyai tulajdonságokkal (a fialás lefolyása, az alom nevelése, tejtermelés, egészségi állapot, jó lábszerkezet, 6-7 pár egészséges csecs...) rendelkező egyedeket soroljuk be a tenyésztésbe.

A legfeljebb három hónapos kiválasztott egyedeket 50 kg-os testtömeg eléréséig teljes értékű sertéstáppal ad libitum takarmányozzuk – vagyis az állatok bármikor ehetnek, mindig van előttük takarmány. Ezt követően a tenyészkondíció elérése érdekében adagolt takarmányozást alkalmazunk, amely naponta átlagosan 650 g testtömeg-gyarapodást eredményez. A tenyésztésbe soroláskor, közvetlenül az ivarzás előtt, emelt adagú, 2,8–3,2 kg takarmányadagot adjunk, így jobb vemhesülési eredmények várhatók.

A vemhes sertéseket rendszerint keveréktakarmányokkal etetjük. A takarmánykeverékek kielégítik a koca létfenntartási szükségleteit, biztosítják a magzatfejlődéshez szükséges tápláló anyagokat, és fedezik az anyai szervezet tervezett és szükséges fejlődését. Kocáinkat úgy kell takarmányozni, hogy magas szintű életteljesítményt érjenek el. A vemhes kocák alultáplálása vagy túlhízlalása egyaránt kedvezőtlenül hat a szaporodásbiológiai mutatók alakulására.

A kocák takarmányozását a fiziológiai állapottól függően kell bebiztosítani. A termelési ciklus szerint bebúgatott és vemhes koca (termékenyítéstől a 80. napig, illetve a 80.-tól a fialásig időszakra), valamint szoptató koca (a szoptatás ideje, a választás és az újravemhesítésig eltelt időtartam) takarmányozására kell  elkülöníteni.

A kocák választás utáni újraivarzásáig átlagosan 5-10 nap telik el. A búgatásra való előkészítés  célja, hogy ebben az optimális időben termékenyüljenek a választás után. A tenyészkocákat termékenyítésig jó minőségű, teljes értékű  vemhes kocatáppal etessük (2,8-3,2 kg /koca /nap), mert a javuló kondíció kifejezett  ivari tüneteket vált ki,  melynek eredménye a jobb vemhesülésben  mutatkozik meg.

Erre a vemhesség 80. napjáig fokozottabban kell ügyelni. A vemhesség első két hete a legkritikusabb időszak, ekkor ágyazódnak be a méh nyálkahártyájába a megtermékenyült petesejtek. A kocák ekkor igénylik a legnagyobb nyugalmat, ezért jó megoldás ebben az időszakban az egyedi elhelyezésük. Takarmányozásukat teljes értékű vemheskoca-táppal biztosítjuk (1,8–2,2 kg/koca/nap). A kisebb takarmányadag a vehemépítés szempontjából fontos. Kezdetben ugyanis a magzat táplálóanyag-igénye alacsony, viszont a vemhes koca takarmányértékesítése nagy. A vemhesség ideje alatt (3 hónap, 3 hét, 3nap) optimális a koca 50 kg-os testtömeggyarapodása. Köztudott ugyanis, hogy a kövér koca malacai kis tömeggel születnek, gyengébb vitalitásúak, a koca fialása hosszabb ideig tart, és mérsékeltebb lesz a tejtermelése.

A vemhes kocák takarmányozása a vemhesség 80. napja után elsősorban mennyiségben és táplálóanyag-szükségletben  változik. A vehem intenzív növekedése szükségessé teszi, hogy a takarmányadagot 2,8–3,2 kg/koca/napra felemeljük. Fontos biztosítani a helyes energia, fehérje, ásványianyag, vitamin és egyéb hatóanyagok szintjének szükségletét, mert ez nagymértékben befolyásolják az élve született malacok számát, testtömegét és vitalitását. Fontos megtartani a koca tenyészkondícióját is, s mint már az előzőekben felhívtam rá a figyelmet, nem megengedhető az elhízás. Az elhízott kocák selejtezési aránya nagyobb, szaporodásbiológiai mutatóik rosszabbak.

A szoptató kocák takarmányozásában ügyeljünk arra, hogy a lehető legkisebb mértékben csökkenjen a koca testtömege, így kivédhetők a kocák választás utáni reprodukciós problémái. A kocák fialás előtti takarmányellátása határozza meg a szoptatás alatti takarmányfelvételt, a tejtermelést és a testtömegvesztést. A magasabb tejtermelés a szopós malacok magasabb testtömeggyarapodásában és életerejében nyilvánul meg. A szoptató kocák kisebb testtömegvesztesége pedig a következő ciklusra gyakorol jó hatást. 

A szoptató koca takarmányadagjának a létfenntartás és a tejtermelés energiaszükségletét kell fedeznie. Energia- és táplálóanyag-igényük függ a testtömegtől, a termelt tej mennyiségétől és összetételétől, és a testtömeg-csökkenésből származó energia és táplálóanyag mennyiségétől. Kedvezőtlen ellátás esetén a kocák a testtartalékaik bontásval fedezik a  szükségleteiket. A hiányosan és rosszul táplált kocák 20–45 kg-ot is veszítenek testtömegükből a malacok elválasztásáig. Ennek a hátránya megmutatkozik az alacsony választási testtömegben, a nemi ciklusban és a kocák korai kiselejtezésében is.

Ne feledjük, hogy a megfelelő vemheskoca-táp és a vemhességi állapottal összefüggő adagolt etetés, valamint a szoptatókoca-táp étvágy szerinti etetése biztosítja a magas szintű és hosszú távú termelést.

A szoptató koca napi takarmánadag-felvételét befolyásolja a tartás technológiája, a mikroklimatikus viszonyok, a koca egészségi állapota, az alom nagysága és az állatgondozás színvonala is. A friss, minőségileg kifogástalan takarmány etetése, az etetés higiéniájának betartása elengedhetetlen ebben a termelési szakaszban. Napi háromszori etetéssel növelhetjük a felvett takarmány mennyiségét.

A napi takarmányadag-felvételt az ellető istállók, a fiaztatók hőmérséklete is befolyásolja. Optimális a 18–20°C, ennél magasabb hőmérséklet csökkenti a kocák étvágyát.

A fialás napján a vemhes kocának korlátlan mennyiségben adjunk friss, tiszta 12–150C-os ivóvizet. A kocatápot nyugodtan kihagyhatjuk, legfeljebb 1–1,5 kg mennyiségben kapjon. A fialás utáni második naptól kezdődően fokozatosan emelni kell a takarmányadagot úgy, hogy az ötödik napra kell elérni a teljes takarmány mennyiség kiadagolását (5-6 kg/koca/nap). Ezzel a módszerrel elkerülhető a lázas állapot és a tejmigyigy gyulladása. A lázas koca ugyanis alig-alig fogyaszt takarmányt, ezáltal csökken a tejtermelése, így fokozatosan elcsenevészesednek a malacok, és nagyobb a malacelhullás esélye.

A sertéstartás és a sertéstenyésztés sikerét a helyesen megválaszott és alkalmazott tartástechnológia is befolyásolja. A kocák eltérő igényeket támasztanak a búgatás és a vemhesség fázisaiban. Hasznos tanácsként javaslom, hogy a felmerülő prevenciós és állathigiéniai, valamint egészségi problémákat közösen az állatorvossal oldják meg. Ismerve a sertésállományt érintő fertőző betegségeket, javasolt a preventív vakcinázási program kialakítása. Ez segít abban, hogy a kocák immunrendszere aktivizálódjon, és át tudják adni a védettséget a kolosztrummal a malacaik számára. Hangsúlyozom: ehhez mindenképpen állatorvosi segítséget kell igénybe venni!

Ha a kocák megtermékenyítése kizárólag mesterséges úton történik, akkor is javasolt a kanok jelenléte az állományban. A kanokat mindig külön kutricába tartsuk. Fontos szerepük van a kocák stimulálására – ez megoldható pl. a kanok kocák közé eresztésével a kocaszálláson.

A kocákat és az előhasi kocasüldőket egy csoportban is tarthatjuk, de fontos figyelembe venni a csoportosításnál a kocák testtömegét és vérmérsékletét. Maximum 20 kocát vagy kocasüldőt tartsunk egy kutricában, egy kocára 1,4–1,9 m2 férőhelyet biztosítsunk. Ideális megoldás lehet a kifutós tartási rendszer is, ahol kocánként 1 m2 területet kell biztosítani. Ha megvalósítható, akkot javasolt a vemhesítés után 20 napig egyedileg elhelyezni a kocákat.

A leírtak alapján annak érdemes sertést tenyésztenie, aki rendelkezik megfelelő szakmai ismeretekkel és jártassággal a sertések takarmányozásával és tartási körülményeivel kapcsolatban, s nem utolsó szempont, ha munkája során a sertés iránti szeretete is megnyilvánul.

Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök