A legeltetett állatok és igényeik

SZARVASMARHA: a puha, finom, dús levelű, magas növényzetű (25–30 cm-es), aljafüvekben gazdag legelőt kedveli. Apró növényzetű legelőn nem lakik jól. Magasabban legelnek, nagyobb tarlót hagynak, így a fű gyorsabban újrasarjadzik, regenerálódik utánuk. A kifejlett állat a napi 50–60 kg zöld füvet 6–7 óra alatt legeli le.

LÓ: szívesen fogyasztja a keményebb szárú növényeket (pl. csomós ebír). Az alacsony növésű füveket is lelegeli. A legelő kemény, száraz talaja megelőzi a lovak patáinak szétterülését, ízületeit feszessé teszi. A legeltetési idény hossza kb. 150–180 nap, az ideális fűmagasság 15–60 cm. Jó hozamú legelőn a ló 50 kg-nyi füvet legel naponta. Elülső metszőfogaival a talajhoz közel harapja el a füvet, ami károsan hat az újrasarjadásra. A gyenge legelőt rosszul értékesíti, a gyenge és elöregedett gyepek a lovak számára alkalmatlanok. Esős időben nem szabad kiengedni a lovakat a legelőre.

JUH: szereti a finom legelőfüvet, de a szegényesebb, apró füvű (10–15cm), rostosabb gyepet, a köves talajok növényzetét is jól hasznosítja. Mélyen legel, ezért a fű regenerációs ideje akár 30–35 nap is lehet. Az anyajuh 6–8 kg füvet legel naponta. A harmatos vagy deres fű felfúvódást okoz nála. A parazitákkal való fertőződés elkerülése érdekében kerítsük el a lápos, vizenyős területeket a legelőn.

SERTÉS: a rostban szegény, puha szárú és dús levélzetű legelőt kedveli. A legelőt feltúrja, ürülékével szennyezi, amit más állatfajok nem kedvelnek.

LÚD: mélyen csípi le a fiatal növényzetet, így károsítja a növények szártövét. A legelőt 2–5 cm-es tarlómagasságig legeltessük a ludainkkal. A kifejlett lúd 500–600 g füvet legel naponta. A lúdtrágyával szennyezett legelőn nem szívesen legelnek az egyéb állatfajok.

Gáspár Julianna állattenyésztő mérnök