A kukorica kórokozó

A kukorica betegségének terjesztői, illetve másodlagos fertőzés előidézői lehetnek a kártevők is.

Csírázáskori betegségek

A csírázás időszakában előforduló növénypusztulást okozó leggyakoribb gombák és jellegzetes tüneteik a Pythium spp. okozta csírázáskori elhalás, amikor a fertőzött gyökerek általában puhák, nyirkosak és fekete színűek. A fuzáriumos csíra elhalás úgy jelentkezik, hogy a fertőzött gyökerek kemények, szárazak és összeaszottak. Alkalmanként fehér bolyhos mycelium található a gyökér felszínén. A Rhizoctonia ssp. okozta csírázáskori elhalás során a fertőzött gyökerek kemények és barnák, vöröses barnák. A Penicillium spp. okozta csírázáskori elhalás esetében a penicilliumot egy zöld-kék árnyalattal lehet jellemezni a mycéliumon. A levélen lévő elhalt részek először kékes zöld színűek. Ellentétben a többi csírakori elhalással a Penicillium kedveli a magas hőmérsékletet.

A fent felsorolt gombák általában minden földben megtalálhatóak. Az, hogy melyik gomba van túlsúlyban, az nagyban a függ a klimatikus viszonyoktól. Valójában nehéz megmondani, hogy melyik gomba fertőzte meg a csírát, és esetleg melyik fertőzött később. Ennek megállapításával laboratóriumi elemzés szükséges.

Ellenük elsősorban a fungicides csávázás jelenti a legfontosabb védelmet. Továbbá nagyon fontos a megfelelő magágyelőkészítés, a vetés minősége és időzítése. A korai vetésre a megfelelő, jó korai fejlődési eréllyel rendelkező hibrid kiválasztása szükséges.

Fuzáriumos csőpenészedés

Kórokozói a különböző fuzárium fajok. A Fusarium graminearum, Fusarium culmorum csoportjába az ún. discolor szekció fajai tartoznak. Ezek a fuzárium fajok klasszikus parazitaként támadják meg a kukorica csövét.

A Fusarium moniliforme, Fusarium polyferatum csoportjába az liseola szekció tagjai sorolhatók, amelyek tipikusan sebparaziták.

A fuzáriumos csőpenész mindenhol előfordul, ahol kukoricát termesztenek. Nedves, csapadékos évjáratokban a jelentősége sokkal nagyobb. A fuzáriózissal fertőzött termés részben mennyiségileg is kevesebb, mint az egészséges növények termése, de a döntő érv a fuzáriumos csőpenészedés esetén a minőségi kártétel. A kórokozó gombák által termelt mikotoxinok révén a termés mind emberi fogyasztásra, mind pedig állati takarmányozásra alkalmatlanná válhat. Mindkét csoport kórokozó fajai termelnek mikotoxinokat. A discolor szekció tagjai kevésbé látványosan kolonizálják a megtámadott kukoricacsövet, a penészbevonatot sokszor alig lehet észrevenni, de az általuk termelt toxinok a gombatoxinok közül a legmérgezőbbek közé tartoznak. A liseola szekció vastag, messziről látható penészgyeppel hívja fel magára a figyelmet, de toxinjai mások, némileg kevésbé toxikusak, mint a másik szekció méreganyagai.

A fuzárium tünetei és védekezés

A fuzáriumos csőpenészedés tünetei az egyes fajok esetében a szekció szerint változnak. A discolor szekció kórokozói a csővéget támadják meg. A friss, fiatal bibeszálat fertőzik meg és a fertőzés folyamatosan halad a cső töve felé. Fontos tudni, hogy a fertőzés mindig előrébb jár, mint a vizuálisan észlelhető tünetek. A cső szinte összemegy a gomba károsítása miatt, a szemek kissé fakó szalmasárga színűek lesznek. A szemek között nehezen észlelhető, vékony, sötétvörös penészbevonat jelenik meg. A liseola szekció fajai ugyanakkor a csövet bárhol megtámadhatják, ahol sérülés éri. Mégis a leggyakoribb a csővégről kiinduló penészedés, mivel a bibeszálakat és a fiatal szemeket általában ezeken a helyeken károsítják különböző rovarok, leggyakrabban a gyapottok bagolylepke hernyója.

A legfontosabb az agrotechnikai szabályok betartása. Lehetőleg kerülni kell a kukorica monokultúrát, valamint a búza - kukorica egymás utáni termesztését. Fontos a harmonikus tápanyagellátás, az optimális tőszám. A fertőzött növénymaradványok aláforgatása, a termőhelynek megfelelő éréscsoportú hibrid kiválasztása. Monokultúrás termesztés esetén lehetőleg kerüljük a sok tarlómaradványt. A csövet károsító állati kártevők (gyapottok bagolypille, kukoricamoly) elleni védelem csökkenti a sérüléseket, ezáltal másodlagos fuzáriumos fertőzés lehetőségét is minimalizálja.

Golyvásüszög

Kórokozója az Ustilago maydis. A kórokozó a növény minden zöld, föld feletti részét megfertőzi. A megtámadott növényi részek tumorszerűen deformálódnak, felszínüket vékony, ezüstös hártya borítja. Az üszögös tumor belsejét sötétbarna üszögspórák tömege tölti ki. Később a membrán átszakad, a spórák kiszóródnak a szabadba. A kórokozó kimondott sebparazita, emiatt a legsérülékenyebb (homokverés, hőtágulási mikrosérülések) részeken, mint pl. a cső vége gyakorta jelentkezik. A védekezés szempontjából az őszi mélyszántás elvégzése a betegség megelőzése szempontjából nagyon fontos. Az optimális tápanyag- és vízellátás csökkentheti a fertőzés mértékét.

Forrás: pioneer.hu