A növényútlevél szerepe

Az Európai Unióban az áruk szabad mozgásának lehetősége mellett biztosítani kell a közösségben érvényben levő növényegészségügyi rendszer működését is. Ennek alapja az rendszer, amelyben az EU piacaira szállító termelőket, raktározókat, kereskedelmi központokat és importőröket, illetve egyéb érintett személyeket, akik az idevonatkozó előírások alapján regisztrációra kötelezettek, az illetékes növényegészségügyi hatóságok nyilvántartásba veszik. A nyilvántartást bejelentkezési formanyomtatvány alapján végzik, a rendszerbe bekerülő természetes és jogi személy azonosító nyilvántartási számot kap, amely a terméket kísérő növényútlevélen is szerepel. A nyilvántartásra kötelezettek körét jogszabály írja elő, erre egyes dísznövények, szőlő-, zöldség- és gyümölcs-szaporítóanyagok, vetőburgonya-termelők és faipari termékek előállítói, valamint a velük kapcsolatban álló kereskedelmi és raktározó szervezetek kötelezettek. Ezek kötelesek az ellenőrizendő növények, termékek termesztési, előállítási, tárolási és kereskedelmi feltételeiről naprakész nyilvántartást vezetni, a dokumentumokat legalább egy évig megőrizni, és gondoskodniuk kell arról is, hogy a növényvédelmi felügyeletet végző ellenőrök munkáját lehetővé tegyék, tehát az ellenőr eljusson a területre, hozzáférjen a vizsgálandó terményhez, termékhez. Az egyes tagországok mentességet biztosíthatnak a nyilvántartásba vételi kötelezettség alól azoknak a termelőknek és feldolgozóknak, akik teljes anyagkészletüket az adott országon belüli piacon kívánják értékesíteni.

A nyilvántartási kötelezettség célja, hogy az unió piacára kerülő növényegészségügyi ellenőrzés alá eső termékek útját teljes mértékben nyomon lehessen követni. Ezt a szálítmányt kísérő növényútlevéllel biztosítják, amelyen rajta szerepel az adott termelő nyilvántartási száma, így bármilyen probléma esetén a termék eredete visszakereshető.

Az Európai Unión belüli egységes piac kialakításával, a határok eltörlésével megszűnt a tagországok közötti határellenőrzés is. Az ellenőrzés hiányában azonban fennáll a veszélye annak, hogy a különböző növényi és állati károkozók, károsítók a kereskedelmi szállítmányok révén tovább terjedhetnek. Ennek megakadályozására és a szállítmányok nyomon követésére az uniós jogrendszer egyes meghatározott növényekre, növényi termékekre és egyéb anyagokra bevezette a növényútlevél rendszert, amely szervesen kapcsolódik a termelők nyilvántartási rendszeréhez. A növényútlevél a tagországok között korábban alkalmazott növényegészségügyi bizonyítványt váltotta fel, amelyet a tagországok a harmadik országokkal való kereskedelemben alkalmaznak. A növényútlevél használata az unión belüli tagországok közötti szállításnál is kötelező. Dokumentálja és garantálja, hogy a növény vagy növényi termék növényegészségügyi ellenőrzésben részesült, megfelelt az előírásoknak és az előállítója a hivatalos termelői nyilvántartásban szerepel. Formája az egyes országokban eltérő lehet, de jogszabály írja elő, hogy melyek azok az adatok, amelyeket feltétlenül tartalmaznia kell. A növényútlevélen fel kell tüntetni az adott tagország kódját, a felelős növényegészségügyi hatóság kódját, a termelő nyilvántartási számát, a növényútlevél számát vagy a kibocsátás hetének számát, a növény botanikai megnevezését, a mennyiséget, a ZP megkülönböztető jelzést, amely a növényútlevél területi érvényességét jelzi, az RP jelzést az útlevél cseréje esetén, és a származási ország nevét, ha a termék harmadik országból származik.

Ha a szállítmány valamennyi egyede azonos helyről származik, ugyanabból a fajtából való és azonos fogyasztóhoz vagy feldolgozóhoz kerül, akkor szállítmányonként egy növényútlevél elegendő. Ha azonban a szállítmány adatai ettől bármelyik pontban eltérnek, egy szállítmányhoz több növényútlevelet kell csatolni. A kiadott növényútlevél csak egyszer kerülhet felhasználásra. (Forrás: Az EU agrárszabályozása)