A nemek szerinti szaporodási feltételek különböznek

Horn Artúr profeszor szerint a szaporodás és a reprodukció az élet elsődleges jelenségei. Ezek nélkül a magasabb szervezettségű élőlények létezése elképzelhetetlen. Amióta állati-termék előállításról beszélünk, azaz amióta az ember céltudatosan és rendszeresen felhasználja az állat különköző termékeit, azóta közvetlen, vagy közvetett befolyást gyakorol a reprodukcióra is. Ez a befolyás – az ember céljától függően – általánosságban fogalmazva az állatállomány fenntartására, szaporítására, vagy pedig ezen túlmenően, felújítására terjed ki.”

A sertéstenyésztés esetében, ahol a fő cél maga a vágóállat előállítás - vagyis a sertéshús termelése - a szaporodásnak elsődleges szerepe van. A sertéstenyésztés termelése annál gazdaságosabb, minél több utód születik és a felnevelés majd a hízlalás során minél kisebb a veszteség (elhullás, kényszervágás).

A kocák és a kanok más-más sajátos szapororodásbiológiai alapokkal rendelkeznek. Ezek ismerete az alapja annak, hogy hatásossan tudjuk befolyásolni a szaporodást.

A kocasüldők fejlődésével és növekedésével párhuzamosan fejlődnek a nemi szervek is. Megszületéskor a petefészken csak elsőrendű tüszők találhatók, a másodlagos tüszők a 3 – 7. hét között, a harmadlagos tüszők pedig a 7. hét után jelennek meg. Az ivarérés eléréséig terjedő időszak egy megnyúlt tüszőfázisnak fogható fel, mivel a harmadlagos tüszök nem repednek fel, hanem fokozatosan elzáródnak, és így sárgatestek sem képződnek. A tüszők folyamatos ösztrogéntermelése teszi lehetővé a nemi szervek zavartalan fejlődését. A negyedik hónaptól kezdve az állatokon szabálytalan periódusokban tűrési reflex nélkül ivarzási tünetek mutatkoznak.

Az első ovulációval járó valódi ivarzás legkorábban 5-6 honapos (150-180 nap) korban jelentkezik. Az ivarérés időpontját számos külső és belső tényező befolyásolja. Ezek közül a legfontosabbak: a kor, a testtömeg, a fajta, a takarmányozás és a klimatikus viszonyok. Az ivarérés nem a testtömeghez, hanem a korhoz kötött. A sertés jellegzetes faji sajátossága, hogy közvetlenül az ivarérés előtt álló csoportokban szállítás, átcsoportosítás, kaneresztés hatására néhány napon belül tömeges ivarzás jelentkezhet. Ha a kanokat a 165 napos kortól kezdve egy légtérben tartják a kocasüldőkkel, akkor a 190. nap körül tömeges ivarzás jelentkezhet. Az ivarzás mesterséges szinkronizálásával is ebben az időszakban (160-165. nap) kapható a legjobb eredmény. Mindkét módszer hátránya, hogy a kocasüldő után kapott alomszám és a malacok születési tettömege az első ivarzási termékenyítés esetében a legkisebb. A következő néhány cikluson keresztül fokozatos javulás figyelhető meg, mivel mind az alomszám, mind a malacok születési testtömege emelkedik, és csökken a korai embrióveszteség is. A süldők és a kocák az ivarérés elérése után a vemhesség és a szoptatás kivételével megszakítás nélkül ivarzanak. A szabályos ivarzási ciklus időtartama 21 nap (18-23 nap közötti ingadozással). A nemi ciklus két jól elhatárolható részre osztható: tüszőfázis és sárgatestfázis. Az ivarzás szakaszainak pontos ismerete a termékenyítés időpontjának megválasztásához nélkülözhetetlen.

A kan nemi szerveinek fejlődését és működését a nemi központ, az agyalapi mirigy elülső lebenyében képződött FSH- és LH-hormonok segítségével irányítja. Közvetlen megszületés előtt a lágyékcsatornán keresztül a herezacskóba jutott herék a korral egyenes arányban fejlődnek, növekednek. Az ondósejtek az ősivarsejtekből többszörös osztódás és érési folyamat eredményeként alakulnak ki. Ahhoz, hogy az ősivarsejtből ondósejtek képződjenek, rendszerint 34 nap szükséges.

A kansüldők az ivarérettséget általában 5 – 8 hónapos (70-120 kg) korukban érik el. Az ivarérés elérése együtt jár az ondósejtek termelődésével, a párosodással és a termékenyítőképességgel. Ez utóbbi kezdetben alacsony szinten marad, mivel maximális termékenyítőképességüket csak 12-18 hónapos kor után érik el. Az ejakulátumnak 29 hónapos korban a legnagyobb, 7 hónapos korban pedig a legkisebb a mennyisége. A sperma sűrűsége 7 hónapos korban a legkisebb, 32 hónapos korban a legnagyobb. A kan szaganyagtermelése is a korral egyenes arányban növekszik, és jelentősen segíti a kocasüldők ivarrérését és a tűrési reflex kiváltódását. Fontos figyelembe venni, hogy nem az ivarérés a lényeges, hanem a kanok termékenyítőképessége. A kanok maximális termékenyítőképességüket rendszerint 2-5 éves korban érik el, ennek ellenére már egyéves koruktól heti 2-3 alkalommal végzett kétszeri pároztatással jó eredményeket lehet elérni. A fiatal kanokat csak fokozatosan célszerű tenyésztésbe állítani, mivel a fokozott igénybevétel a termékenyítőképesség csökkenéséhez, illetve megszűnéséhez vezet.