A mezőgépgyártók termeléscsökkentésre és leépítésekre kényszerültek

Míg 1996-ban a termelők használatában levő mezőgazdasági gépek és berendezések 77 százaléka volt a 8 évnél idősebb, három évvel később ez az arány nem csökkent, hanem tovább növekedett, s már a 88 százalékot is meghaladta, sőt ez a „fejlődési irány” máig is tart, állítják a hazai mezőgépgyártás szakmai szervezetének, az Agrionnak a képviselői nemrég közzétett értékelő felmérésükben.

A gépek fokozatos elöregedését és számuk csökkenését az új gépek vásárlásával csak részlegesen tudják ellensúlyozni a termelők, mivel ezek ugyan magasabb műszaki szinten képesek az elöregedett gépek munkájának kiváltására, ugyanakkor jóval drágábbak is. Az egyes területeken különböző mértékű a géppark felújításának és átalakításának szintje. A gabonafélék, a takarmányok és a cukorrépa termelésében jelentős előrelépés történt, a termékek betakarítás utáni feldolgozására szolgáló gépek és berendezések - tisztító gépsorok, osztályozók, szárítók, csomagolók stb. - üzembe állításában azonban jelentős a lemaradásunk, ez főleg a zöldségtermesztésben érzékelhető.

A termelők anyagi-pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé, hogy a gépparkjuk megújítására folyamatosan forrásokat különítsenek el és használjanak fel, a hazai mezőgépgyártás számára ezáltal a termékértékesítési lehetőségek is jelentősen beszűkültek, ami magával vonta a gyártások leépítését, megszüntetését. A mezőgazdasági gépek és berendezések gyártása nálunk jelenleg elsősorban a 60 – 140 kW teljesítményű traktorokra, talajelőkészítő és talajművelő gépekre, vetőgépekre, ültetőgépekre, takarmánybetakarítókra, trágyaszórókra és anyagmozgató eszközök előállítására irányul. Az alacsony példányszám miatt a gépek előállításának gazdasági mutatói eléggé kedvezőtlenek, a gyártók zöme anyagi gondokkal küzd, s fokozatosan további leépítésre, termeléscsökkentésre kényszerül. Ezt az utóbbi három év adatai is jól mutatják, ez alatt az idő alatt a nálunk gyártott mezőgazdasági gépekre kiadott tanúsítványok száma csaknem 10 százalékkal, az élelmiszeripari gépekre 2 százalékkal, az erdőgazdálkodási és faipari gépekre több mint 20 százalékkal csökkent.

Ismeretes, hogy a rendszerváltás után a hazai gépipar válságának kezelésére beindított konverziós program sem hozott számottevő eredményeket, a gyártók többsége tőkeellátottság szempontjából aluldimenzionált, többnyire a hosszú távú működéshez szükséges forrásokkal nem rendelkezik, a piaci kereslet beszűkülése nyomán a termékértékesítés akadozik, így nagyon sok gyártó tönkrement. A rendszerváltás előtti időszakban ismert és neves hazai mezőgépgyártó cégek jelentős mértékben visszafogták vagy teljesen megszüntették ebbéli tevékenységüket. Jó példa erre a burgonyabetakarító gépek előállítása a komáromi Agrostavban és utódválla-lataiban, a gyártást itt is megszüntették.

A mezőgazdasági gépek és berendezések fejlesztése jelenleg Szlovákiában stagnál. A mezőgépgyártókat összefogó Agrion társulás ugyan foglalkozik az ágazat átfogó gyártási politikájának stratégiájával, a központi ágazati szervek azonban az utóbbi években nem szenteltek kellő figyelmet ennek a kérdésnek, s így történhetett meg, hogy a rovinkai mezőgazdasági gépgyártásra szakosodott kutatóintézetet is felszámolták. Különösen bonyolult a helyzet az állattenyésztési gépek és berendezések területén. ezeket a gépeket nálunk egyáltalán nem gyártják, teljes mértékben behozatalra szorulunk belőlük, sőt az alkatrészellátás is erre kényszerül. Ezen a téren főleg gyártási kooperációk létrehozásával minél hamarabb javítani kellene a helyzetünkön.

A hazai mezőgazdasági gépek és berendezések kivitele eléggé korlátozott. Csupán traktorok, vetőgépek és kis kerti géepk, valamint élelmiszeripari berendezések kerülnek exportra.

Az egyes térségek mezőgépekkel való ellátottsága országon belül nagyon különböző. Nyugat-Szlovákiában termelési potenciálja következtében a nyitrai régió a legellátottabb térségek közé tartozik, a Komáromi, Érsekújvári, Nyitrai és a Lévai járásokban jelentős előrelépés történt a vállalatok gépparkjának felújításában, ma már a cégek 80 százalékában ezen a téren a kedvező az irány. Hasonló irányzat érvényesül a pozsonyi, somorjai, nagyszombati és bazini térségben gazdálkodó mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatokban is. Az ország keleti részében Kassa és Tőketerebes, valamint Rozsnyó és környéke azok a térségek, ahol napjainkban már jóval többet áldoznak a gépekkel való ellátottságra. Néhány kivételtől eltekintve nagyon kedvezőtlen viszont a helyzet Rimaszombat, Nagykürtös és Losonc térségében. A jövőben a gazdálkodók beruházási politikájában erre a területre is nagyobb figyelmet kell fordítani, hogy az egyes térségekben mutatkozó számottevő különbségeket fokozatosan felszámolják. (yl)