A „Magyar Herkules”: Kinizsi Pál (1430-as évek–1494)

A származása körüli rejtélyek

Bár az 1460-as évek végétől pontosan nyomon lehet követni Kinizsi tetteit, életének első három évtizedéről alig van hiteles információ, legenda viszont annál több. Nagy valószínűséggel az 1430-as évek elején született, de ennek pontos ideje és helye ismeretlen. Bonfini szerint ugyan a „vezetéknevét szülőfalujáról nyerte”, de a történelmi Magyarországon több olyan település is található, ahol a szájhagyomány a névrokonság vagy az ott található malom miatt magáénak vallják a nagy katonát, mint például Nagyvázsony Vesz­prém, Csucsa és Kinizs Bihar, Magyarkanizsa Bács, Abony Szolnok, Kiskinizs Borsod és Temesvár Temes megyében.

Kinizsi származása szintén bizonytalan. A néphagyomány egyértelműen jobbágyi eredetűnek tartja, aki csak Mátyás király alatt szerzett nemességet. Bár a kortárs Bonfini szerint „alacsony sorból származott”, ez nem jelenti azt, hogy jobbágyivadék lett volna. Sokkal valószínűbb, hogy kisnemesi származású volt, aki több más kortársához hasonlóan a tehetsége révén (pl.: Vitéz János, Magyar Balázs, Janus Pannonius stb.) alulról emelkedett fel a politikai élet első vonalába. A Kinizsi név ugyanis a szláv knez szóból származik, ami törzsfőt, herceget jelent, ez pedig nemesi származásra utal. Ráadásul a család címerének formajegyei is csak a 15. század közepéig voltak használatban, így az 1460-as években feltűnő vitéznek akkor már rendelkeznie kellett nemességgel. Ennek fényében a molnárságáról szóló mondát is át kell értékelni, bár a Kinizsit jól ismerő Bonfini szerint az ifjú valóban „apja malmában nevelkedett”, és egy „gabonaőrlő szárazmalomból került a katonasághoz”. De ez és a kisnemesi származás együtt sokkal inkább arra utal, hogy az apjának malma lehetett, ahol a fiú valamiféle gazdatisztként segédkezett.

 A hadvezér

Kinizsi fiatal legényként, az 1440-es évek végén kezdett katonáskodni Magyar Balázs seregében. Az 1460-as években már az uralkodó testőrségében szolgált, majd aktívan részt vett Mátyás különféle hadjárataiban. Mivel nem volt híján sem bátorságnak, sem a hadvezéri képességeknek egyre magasabbra emelkedett a katonai ranglétrán. Idővel korának egyik legjobb hadvezérévé vált, akit soha nem győztek le, pedig az idők során számtalan harci cselekményben vett részt. Ütközetek, várostromok, portyák aktív résztvevője volt, aki a harcokban személyesen is részt vett. 1479-ben Alsó Részek főkapitányává és Nándorfehérvár parancsnokává nevezték ki, így rá hárult a Horvátországtól Erdélyig terjedő területek védelme a török támadásokkal szemben.  

Számtalan haditette közül az egyik legnevezetesebbet az 1474-es sziléziai hadjárat során hajtotta végre. Ekkor a cseh és a lengyel király összefogott Hunyadi Mátyás ellen, egyesített csapataik létszáma pedig hatszorosan felülmúlta a magyar haderőt. A szorongatott uralkodó csapataival Boroszló várába zárkózott, de előtte még két nagyobb lovas különítményt is kiküldött, hogy az ellenség hátába kerülve vágják el annak utánpótlását. A portyázó magyar lovasok szinte hermetikusan elszigetelték a külvilágtól a Boroszlót ostromló ellenséges erőket, teljesen kiéheztetve őket. A sokszoros túlerőben lévő cseh és lengyel uralkodó végül kénytelen volt békét kérni Mátyástól, ha nem akartak éhen veszni a seregükkel. Az egyik portyázó kontingens parancsnoka Kinizsi volt, aki 2000 lovasa élén tökéletesen megoldotta feladatát.

Élete legnagyobb győzelmét Kenyérmezőn aratta 1479 októberében. Az év őszén egy 20000 fős oszmán sereg kelt át a Dunán, és a szász területeket pusztítva nyomult észak felé. Az uralkodó Báthori Istvánt, az erdélyi vajdát és Kinizsit, a déli végek főkapitányát küldte ellenük, a két ellenséges sereg pedig Kenyérmezőnél találkozott egymással. Az ütközet a túlerőben lévő törökök számára indult kedvezően. Az erdélyi sereg kezdett visszaszorulni, a több sebet kapott vajda pedig csak az egyik embere vitézségének köszönhette az életét.

A csata fordulópontját Kinizsi rohama jelentette. Sajnos az egymásnak ellentmondó forrásokból nem lehet pontosan tudni, hogy ott volt-e már az ütközet elején is vagy pedig késve érkezett a csatatérre, de a fellépése mindent megváltoztatott. A jobb szárnyról indulva először a vele szemben álló török lovasokat söpörte el, majd a páncélosai oldalba kapták, végül bekerítették az ellenség derékhadát, mely hatalmas veszteségeket szenvedett. Kinizsi a támadást maga vezette, a kortársak szerint „üvöltő oroszlánként” két karddal harcolt. Az ütközetet követő lakomán pedig „fogai közé kapta egy hatalmas török testét s így ropta a táncot”.

Idővel egykori parancsnoka, Magyar Balázs annyira megszerette, hogy az 1470-es években először a fiává fogadta, egy évtizeddel később 17 éves lányát, Benignát is hozzáadta feleségül. Az ifjú pár Nagyvázsonyba költözött, és ott éltek halálukig, de házasságuk gyermektelen volt. 1493–94 körül a felesége számára készítették a nagyvázsonyi pálosok a Festetics-kódexet, egy kézzel írt, magyar nyelvű imakönyvet.

Mátyás után

1490 tavaszán, Mátyás halálát követően egyszerre négy jelölt is igényt formált a magyar trónra. Bár a volt uralkodó még az életében feleskette embereit törvénytelen fia, Corvin János hűségére, de azok nem tartották be a fogadalmukat. Kinizsi például egy lengyel trónkövetelő, Jagelló Ulászló mellé állt, és komoly szerepe volt annak királlyá választásában. Először Corvin János csapatait verte szét 1490 júniusában, majd egy másik királyjelölt, Habsburg Miksa herceg seregét űzte ki az országból. 1492 augusztusában neki jutott az a hálátlan feladat, hogy a bácskai Halasnál felszámolja a rablóbandává züllött fekete sereget.

Mátyás egykori katonái uruk halála után nem kaptak tovább zsoldot, így a fizetetlen harcosok megélhetés híján rabolni voltak kénytelenek. A sokasodó panaszok miatt Kinizsinek mint a térség katonai parancsnokának lépnie kellett, és kénytelen volt leszámolni egykori bajtársaival. A főkolomposokat felakaszttatta, egy részüket zsoldjába fogadta, a többieknek pedig szabad elvonulást biztosított az országból.  

Kinizsi a török elleni küzdelemről továbbra sem feledkezett meg, aminek a Mátyás halálát követő időkben különösen nagy jelentősége volt. Ekkorra járt le ugyanis a szultánnal kötött fegyverszünet, így a Balkán felől ismét megjelentek a török portyázók.Erős, királyi hadsereg és pénz hiányában az ország védelme a déli végek főparancsnokától függött, de Kinizsi a maga több évtizedes katonai múltjával és hadvezéri képességeivel ideális embernek bizonyult erre a feladatra. Különösen a „Magyarország kulcsá”-nak tartott Nándorfehérvár megtartására fordított nagy figyelmet, ahonnan kétszer is elűzte az ostromra érkező törököket. 1494 májusában még ennél is komolyabb veszély fenyegetett, mert a volt fekete sereg néhány tisztje megegyezett az ellenséggel, hogy kezükre juttatják az erődítményt. Ezt hallva Kinizsi csapataival a vár alá vonult, és korabeli szokásoknak megfelelően kegyetlenül leszámolt az árulókkal. Emellett többször is megelőző csapást intézett a szerb, bosnyák és bolgár területeken állomásozó török erőkre. A hadviseléstől még az sem tartotta vissza, hogy 1493-ban agyvérzést kapott, aminek következtében a fél oldala lebénult és beszédzavara lett. Betegsége miatt ezután személyesen már nem tudott részt venni az ütközetekben, így a hordszéken vitette magát a csatatérre, de még így is tudott győzni.

Kinizsi 1494. november 29-én hunyt el szélütés következtében Szentkelemenen, Szendrő várának ostroma közben. Holttestét felesége hazaszállíttatta és a nagyvázsonyi pálos templomban temettette el. A sok viszontagság ellenére vörös márványból készült koporsója még ma is látható; a törökverő hős egykori páncélinge, sisakja és pallosa a Magyar Nemzeti Múzeumban található.

Kinizsi Pál hihetetlen erejének és győzelmeinek köszönhetően halálát követően hamar mitikus figurává emelkedett. Az ok érthető, hiszen a Mohács előtti zavaros időkben egy olyan verhetetlen bajnok, mint Kinizsi, Mátyás királyhoz hasonlóan ugyancsak felértékelődött. A néphagyomány legyőzhetetlen, varázslatos erejű vitézzé emelte, akiről népmondák és históriás énekek szóltak, akit a szerbek is csak Knez Pavle vagy Pavle Sremac néven emlegettek. De a törökverő hős alakja több költő és író, így Csokonai Vitéz Mihály, Döbrentei Gábor, Erdélyi János, Szigligeti Ede, Tóth Kálmán, Herczeg Ferenc vagy Tatay Sándor fantáziáját is megragadta. De bármely szempontból nézzük is Kinizsit, az életét tekintve mindig is előkelő hely illeti meg mind a magyar nemzeti panteonban, mind a közép-európai folklórban.
 

Vesztróczy Zsolt
történész
Országos Széchényi Könyvtár