A lelki egészséggel Európa áll a legrosszabbul

Földünk lakói körében leggyakoribb kórképnek a fertőzések, majd ezt követve a lelki betegségek számítanak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az emberek lelki egészsége mindenütt romlik. Évente több mint egymillióan vetnek véget életüknek, de húszszor többen próbálkoznak. Az öngyilkosságok fele pszichés betegségekre vezethető vissza.

A WHO jelentése szerint Európában az összes egészségügyi kiadás 10 százalékát a lelki betegségek kezelésére fordítják. A lakosság elöregedésével párhozamosan a következő évtizedekben ez az arány nőni fog. A lelki zavarok „járványszerű” terjedése biológiai, mentális és társadalmi okokra vezethető vissza. A depresszió gyakran örökletes hajlammal függ össze de felléptében az egyén stressz-kezelési módszerei, a környezet támogató vagy ellenséges magatartása szintén szerepet játszik. E betegségcsoportra komoly befolyása van pl. a munkanélküliségnek – könnyen válik kórosan lehangolttá az állástalan. Az anyagiak kérdése (a jólét, a szegénység) érdekes módon kevésbé függ össze előfordulási gyakoriságával.

Európában számos körülmény (az átlagos életkor, az idősek arányának növekedése, a menekültek tömege) a mentális betegségek további terjedéséhez vezet. A jóléti társadalmakban a különféle függőségek (alkoholizmus, drogfogyasztás, evési rendellenességek, a szerencsejáték-szenvedély) egyre inkább járványos méreteket ölt. A szakértők oly súlyosnak tartják a helyzetet, hogy a WHO sürgősségi kongresszuson vitatta az azonnali teendőket. A legtöbb lelki betegség (főleg a szorongás, a depresszió, a függőségek) gyógyszerrel, pszichoterápiával ugyanis eredményesen gyógyítható. Az ehhez szükséges stressz-kezelési technikák, önsegítési módszerek, tehát a mentális egészség legfontosabb feltételei akár az iskolai tananyag keretében oktathatók.

A kelet-európai államoknak különösen nagy szükségük van külső szakmai segítségre e kérdésben, vélik a szakértők, hiszen az itt végbement társadalmi változások alapjaiban rendítették meg emberek millióinak biztonságérzetét. A pszichiátriai, a mentálhigiénés ellátás e térségben ugyanakkor jóval fejletlenebb, mint nyugaton. A betegek körében szinte egyáltalán nincs hagyománya az önsegítő csoportoknak, s alig van olyan nem állami szervezet, amelyik vállalná. Hogy fellép az ilyen betegek kirekesztése és megbélyegzése ellen. Fontos megismerni a különféle rizikócsoportokat és számukra megelőző programokat szervezni. Elsősorban a menekültek, a munkanélküliek, az idősek lelki egészségvédelme nem megoldott. Minden élethelyzetben főként a konkrét nehézségekkel való megbirkózás technikáit kell megtanítani, mondják a WHO szakértői. A mentális zavarok ugyanis többnyire akkor lépnek fel, amikor egy kihívásra, változásra vagy veszteségre nem találjuk meg az elfogadható választ, megoldást. A mindennapi, illetve a kivételes stressz-helyzetekre is bizonyos értelemben fel lehet készülni, fejleszteni lehet azt a képességünket, hogy a problémáinkról világosan és építő módon tudjunk másokkal beszélni, tisztában legyünk a mindnyájunkban rejlő értékekkel és bánni tudjunk érzelmeinkkel. (-erf)