A férfiak gyakrabban ölnek nőket

A Colorado Állami Egyetem pszichológusa, Silvia Sara Canetto nemrégiben különös statisztikai összefüggésre figyelt fel: az úgynevezett „kegyes halál” az esetek kétharmad részében azt jelenti, hogy egy nő életének szakad vége. Ráadásul ezeknek a haláleseteknek a legnagyobb részében férfiak asszisztáltak. „Sokan esetleg azt gondolják, hogy ez az arány a férfiak jótékonykodásra való hajlamára, vagy a nők pragmatikus hozzáállására utal, de óvatosabban kellene kezelnünk azokat, akik a nők kegyes halálát mintegy a nőknek nyújtott ajándékként állítják be. Ugyanis szó szerint halálos ajándékokról van szó, és ezek az ajándékok olyan régi hagyományra támaszkodnak, amely legitimálja a nők feláldozását.”

Canetto a Hemlock Society által több, mint három évtizede nyilvántartott adatokra alapozza következtetéseit. A kegyes halált és a passzív eutanáziát pártoló szervezet a kegyes halált úgy határozza meg, mint „egy halálosan vagy gyógyíthatatlanul beteg ember szenvedéseinek megszakítását”. Ám ez a definíció nem szól az érintett személy szándékairól, ami talán megmagyarázza, hogy a dokumentumok 85 százaléka miért nem tesz említést arról, a beteg valóban kért-e segítséget.

Továbbá a kórlapok nagy részében nem tüntették fel a betegek életkorát sem; amikor ezt mégis megtették, több mint hetven százalékban hatvan évnél idősebb betegek nevei szerepeltek. A nyilvántartás szerint a betegeknek csupán egyharmada volt halálos beteg.

„A férfiak gyakrabban veszik el mind a maguk, mind a mások életét” – fogalmaz Canetto. „Jelenleg mégsem világos, hogy a férfiak miért részesítik gyakrabban a nőket a kegyes halál ajándékában, mint egymást.”

A pszichológusnő a társadalomban uralkodó normákra vezeti vissza a jelenséget. „Elképzelhető, hogy olyan társadalmi normákat internalizálnak, melyek értéktelenebbnek tartják a női életet; és talán ezért választják a nők gyakrabban a halált a férfiaknál.”

„Ha az idősebb nőket különösen érinti a siettetett halál törvényessé tétele, akkor a semlegesnek feltüntetett törvények, melyek olyan kategóriákban gondolkodnak, mint az egyén szuverén döntése és a halál méltósága, valójában veszélyesek lehetnek e korosztály számára“ – véli Canetto.

„Sok nőnek nem állnak a rendelkezésére azok az erőforrások, esetleg nem érzik, hogy joguk van az élethez, hogy hatalmukban áll élni, vagy nem élvezik azt a szabadságot, mely ahhoz szükséges, hogy valóban a kívánt döntést hozzák, különösen, ha betegek, vagy valamilyen fogyatékosságtól szenvednek. A halál választásának szabadsága igen különös szabadság.” (o-o)