A csemegekukorica ápolása

A kelés utáni első ápolási munka az egyelés, ha a kelés túl sűrű, egyenetlen. A csemegekukorica hagyományos munkája volt a fattyazás, amelyet az utóbbi években gyakorlatilag csak a magtermesztésben alkalmaznak (ha szükséges). Ekkor a talaj felszínéhez közel eső rügyekből fejlődő oldalhajtásokat, azaz a fattyakat távolítják el. A fajták fattyasodási hajlama különböző és a genetikai tulajdonságokon kívül számos környezeti tényezőtől függ (talajadottságok, hőmérséklet, rendelkezésre álló víz mennyisége). A jelenleg termesztett fajták többsége fattyasodásra kevésbé hajlamos. A fattyazás sok kézi munkát kíván, és a tapasztalatok szerint, ha nem képződik rajtuk cső, az oldalhajtások nem okoznak jelentősebb terméskiesést. Ezért üzemi termesztéskor nem távolítják el a fattyakat. Házikerti, háztáji termesztésben még elvégzik ezt az ápolási munkát, ha az egyszerre érés fontos. A szedési időszak meghosszabbításához ugyanakkor meghagyják a csöveket hozó oldalhajtásokat (ezek a csövek egyébként mindig kisebbek a főszáron termetteknél).

A csemegekukorica hozamát a termés minőségét a tenyészidőszakban lehulló csapadék, illetve az azt pótló öntözővíz mennyisége és eloszlása erősen befolyásolja, ezért az öntözésre érdemes különös gondot fordítani. A talaj nedvességtartalma akkor megfelelő, ha a szántóföldi vízkapacitás 70– 0% közötti. A különböző fajták öszszes vízigénye 350–600 mm, ebből általában 100–250 mm-nyit kell pótolni. A csemegekukorica a címerhányás időszakában (amikor a hímvirágzatok, azaz a címerek kibomlanak) igényli a legtöbb vizet. Ezt követően, amikor a csövek „híznak”, szintén fontos a vízigény kielégítése. Egyszerre 30–40 mm vizet juttassunk ki, azaz négyzetméterenként 30–40 litert. Nyári (másodvetéskor) ajánlott a kelesztő öntözés, 8–10 mm-es vízadaggal.

Öntözések és nagyobb esők után kicsit megszikkadt talaj felsőbb rétegét meg kell lazítani, sorközművelő kultivátorral, vagy kézi kapálással. A lazításon kívül a gyomirtás is cél különösen ott, ahol nem végeznek vegyszeres gyomirtást, illetve annak kiegészítéséül.

A kórokozók közül a fuzáriumfajok, valamint a golyvás üszög és a csíkoskukorica mozaikvírus okoz gyakran terméskiesést. A kártevők közül a leggyakrabban a kukoricamoly, a gyapottok-bagolylepke, az amerikai kukoricabogár, a levéltetvek, valamint a talajlakó kártevők ellen kell védekezni.