Visszhang nélkül

Éppen virágozni kezdett a sárgabarack az udvarban, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy megszűnik az Echo TV. Jaj, csak le ne fagyjon. Csak le ne fagyjon – rimánkodott az időjáráshoz Bandika. Kevés jelenség tudta úgy elkámpicsorítani, mint a böjti fagyok által lemészárolt barackvirág. 

Hanem az Echo TV megszűnésének híre azért jó kis gellert adott napirendjüknek. Eredetileg azt tervezték, hogy közösségi kertet hoznak létre egy közeli foghíjtelken a budapesti Józsefvárosban, de a hírek hatására inkább úgy döntöttek, megkóstolják a Nagy Havas Hegységből származó új, 2018-as évjáratú teájukat, és kiülnek vele a gangra a szomszédokat hallgatni. Ha pedig úgy alakulna, hogy valamelyik szomszéd a mélybe vetné magát a gangról a beszántott tévécsatorna hírére, azt is megakadályozhatják.

Hányszor látta ön élete során az Echo TV műsorát? – kérdezte Ervin Bandikát. Én egyszer se.

Csak annyit tudok róla, hogy még a híres olasz író, Umberto Echo alapította. 

És ön? Én kétszer. Egyszer majdnem, egyszer meg álmomban. És mit érzett, amikor felébredt? Hát, a műsorvezető szavai visszhangoztak a lelkemben, és aztán csak a vécéöblítő hangja tudta őket a lelkemből kiöblíteni.

Képzelje, van egy ismerősöm, aki azt mondta, azért nézi az egyik filmsorozatot, mert a fia is azt nézi, és hogy legyen közös témájuk. 

Ez jó taktika, mert a gyerek érzi, hogy a szülő figyel rá, meg a sorozatra is.

Megértük tehát az időt, amikor bemondja a rádió, hogy megszűnik a tévé – állapította meg a két jó barát. 
Eszükbe jutott egy dalszöveg is Müller Péter Sziámitól: „Rádioaktív rádió, tévé, hülye tévé. A napjaid megint összeállnak egy elhomályosult évvé.” 

A teában viszont nem csalódtak, hiszen a sok dél-jünnani puer már-már unalmasságba hajló lágyabb gyümölcsössége után valódi felüdülést jelentettek számukra az északibb puertermő területekre jellemző élénk virágos tónusok.

Egyébként hogy van ez mostanában, hogy csak úgy beolvad az egyik tévé meg lap a másikba? – kérdezte Bandika. Valamikor ez nem volt. 

Hát, azt beszélik – tette vissza a pici csészét a gang narancssárga alapon bordó kockás kövére Ervin –, mivel mind egy kézben vannak, ezért logikus és értelemszerű az egybeolvadás. 

Értem, mondta Bandika. Gyerekkoromban én is, amikor két darab csokibonbont tartottam sokáig a kezemben, előbb-utóbb bizony egybeolvadtak.
A szerző a Vasárnap munkatársa