Visszaszorítható a komoly fertőzés elterjedése

A megváltozott szőlőtermesztési módok kedvező feltételeket teremtenek a kártevő áttelelésének. Ezeket, a hagyományos műveléssel ellentétben, nem távolítjuk el. Nőtt a növényvédő szerek felhasználása is, ami a ragadozó és a hasznos szervezetek szinte teljes pusztulását okozta, főleg a nagyüzemi szőlőtáblákon. További tényező lehet, hogy a permetezésre nem a legkedvezőbb, a kártevő rovarok pusztítása szempontjából legalkalmasabb időpontokban kerül sor. A laza technológiai fegyelem mellett hiányzik a helyi előrejelzéseken alapuló szakszerű irányítás is. A szakszerűtlen növényvédelem következtében sok helyen csak a hasznos élőlényeket pusztították, a károsat nem. Ezenkívül az idős, legyengült ültetvények, a gondozatlan parcellák valamint a vadon élő tápnövények közelsége segíti a pajzstetvek felszaporodását. A pajzstetvek a növényi kártevők egyik jellegzetes csoportját képezik. Valamennyi faj szívó szájszervvel rendelkezik és csak élő növényeken szívogatnak. Megváltozott alakjuk eltér a „klasszikus” rovaralaktól. A pajzstetvek váltivarúak, de képesek szűznemzéssel is szaporodni. Tojásprodukciójuk meghaladhatja az 5 ezer darabot. Nemzedékszámuk eltérő, az éghajlati viszonyoktól változhat. Mivel a kártevő a növények nedvét szívogatja, ezzel a növények gyengülését, végső esetben pusztulását okozza. Közvetett kártétel az egyes fajoknál az erős mézharmat-kiválasztás, amelyen a korompenész megtelepszik. A pajzstetvek nőstényei szárnyatlanok, a fajok többségénél az első stádiumú lárvák képesek az aktív helyváltoztatásra. A hímek repülnek ugyan, de élettartamuk csak pár napra tehető. A pajzstetűfajok terjesztésében a passzív terjesztés is jelentős, mert többféle módja is van. Az átvitel történhet rovarok, madarak vagy fertőzött tápnövény, esetleg szaporítóanyag útján egyaránt. Az alábbiakban a szőlőültetvényeinkben károsító tetvekkel foglalkozunk. A viaszos pajzstetvek (Pseudococciadae) apró, mindössze 3-5 x 2-3 mm nagyságú szelvényezett testét szembetűnő vattaszerű viaszréteg borítja. Ebbe a csoportba tartozik a nálunk is gyakran károsító viaszos akácpajzstetű, a juharpajzstetű és a rövidfarkú viaszos pajzstetű. A teknős pajzstetvek (Coccidae) alakja a hosszúkás, az ovális és a gömb alakúig sokféle lehet. Az ehhez a fajhoz tartozó pajzstetvek többsége hajlamos a tömeges elszaporodásra. Egyedsűrűségét a természetes ellenségei, ilyen például a katicabogár, jelentősen csökkenthetik. A pajzstetvek e csoportjába tartozik a közönséges teknős pajzstetű, a hosszú teknőspajzstetű és a gyapjas pajzstetű. A kagylós pajzstetvek (Diaspididae) alakja hosszúkás vagy ovális, színe fehér, rózsaszínű, szürke vagy barna is lehet. A pajzs könnyen leemelhető. A pajzstetvek kártételét a fás, föld feletti részeken láthatjuk elsősorban.

A kártevők elleni védekezés során elsősorban ügyeljünk arra, hogy a vásárolt szaporítóanyag mindig fertőzésmentes legyen. A vesszőkön, kordonkarokon, kéregfoszlányok alatt a második lárvastádium telel. Ezért ott ahol már régebben megjelent a fertőzés, a kora tavaszi lemosó permetezést okvetlenül alkalmazni kell. Ajánlatos az Oleoekol (0,1%) vagy Oleo-Ekolux (0,1%) szereket használni. A kora tavaszi pontosan időzített kezelés jól beilleszthető az integrált növényvédelembe is. A fertőzött vesszők jelentős része metszéssel is eltávolítható, ezért a nyesedék elégetésével, megsemmisítésével az áttelelő lárvákat, illetve a nőstények nagy részét el tudjuk pusztítani. Ilyenkor nem jó megoldás a venyige sorközi felaprítása, komposztálása. Kis területű ültetvényekben, ahol csak pár tőkén észleltük a fertőzést, az áttelelő kártevő lekaparásával, ledörzsölésével is megszüntethetjük a fertőzést. Ajánlatos elvégezni a lemosó permetezést! A szőlő rügyfakadása után is eredményesen védekezhetünk, mégpedig a szőlő-levélatka elleni védekezés időszakában. Azonban hatékonyan csak az áttelelő lárvák pusztíthatók, a kifejlődött nőstények elleni védekezés hatékonysága már nem kielégítő. A további, a tarka szőlőmoly elleni rovarölő szeres nyári permetezések is jó hatékonyságúak lehetnek. Bíztatónak mutatkozik a juvenil hormonanalógok alkalmazása. A védekezés eredményességét még nagy mértékben befolyásolja a permetező berendezés, illetve az, hogy milyen mértékben juttatja be a permetlevet a hajtásokkal, levelekkel zárt tőke legbelső részéhez.

A pajzstetvek természetes ellenségeinek védelme miatt előtérbe kell helyezni az integrált növényvédelemben használt és nálunk engedélyezett rovarölő szereket. Ilyen például a Biobit, a Dimilin 48 SC, a Calypso 480 EC, az Insegar 25 WP,a Match 050 EC valamint a Nomolt 15 SC.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Fajtaminősítő Intézet (ÚKSUP) komáromi részlegének munkatársa