Vírusterjesztő gyökérfonálférgek

A nematódák közül a gyökérgubacs fonálférgek populációja már a termesztő berendezések létesítésekor a talajban lehet, de egyedszámuk a számukra kedvezőtlen környezeti feltételek miatt kártételi szint alatt marad. A talajhőmérséklet emelkedésével, az optimális nedvességviszonyok kialakításával és az egész évben rendelkezésre álló tápnövényzet jelenlétével a helyzet nyomban megváltozik. Ilyen körülmények között a gyökérgubacs fonálférgek szinte robbanásszerűen szaporodnak és súlyos kártételek alakulhatnak ki. Nálunk a többi közép-európai országhoz hasonlóan a Meloidogyne fajok közül négy alfajuk terjedt el, a Meloidogyne Hapla, M. incognita, M. arenaria és a M. javanica. Ezek nagysága alig éri el az 1 millimétert, ezért csak mikroszkóp segítségével válnak láthatóvá.

Megbénítják a vízfelvételt

Első vedlésük már a tojásban megkezdődik, a második fejlődési fokozatú lárvák rendszerint akkor kelnek, amikor a hajtatóház talajhőmérséklete eléri a 15 fokot. Ezután a fonálférgek kelése már folyamatos. A kettes fejlődésű ún. inváziós lárvák a talajban vándorolva a talajszemcsék közötti kapilláris vízben kígyózó mozgással keresik fel a gyökereket, ezekbe behatolva már belső élősködőként táplálkoznak és szaporodnak. Ez a táplálkozási szakasz a hőmérséklettől függően 2-3 hétig tart, majd ezt követik a vedlések. A harmadik vedlés után már kifejlődnek a hímek is, amelyek feltétlenül szükségesek a faj fenntartásához, habár a fonálférgek szűznemzéssel is képesek szaporodni. A megtermékenyített nőstények 400-800 tojást raknak le. Gubacsfonálférgeknek az üvegházakban 10-12 nemzedéke is kifejlődhet.

A nematódák kártétele a megtámadott növények táplálék- és vízfelvételének megbénításában nyilvánul meg. Táplálkozásuk nyomán a gyökérben enzimatikus hatásra óriássejtek képződnek. A gubacsképzés során beállt szövetelváltozások hatására a gyökércsúcsok abbahagyják növekedésüket, majd elhalnak. A növény víz és tápanyag ellátottsága ilyenkor gyorsan romlik, és a termés mennyisége csökken. Az óvatosan kiemelt gyökéren kisebb-nagyobb, sokszor dió nagyságot is meghaladó megvastagodásokat, gubacsokat lehet látni. Erről lehet felismerni a fertőzést, amely általában foltszerűen jelentkezik a hajtatóházban.

A kártevő főbb tápnövényei

A fonálféreg gazdanövényei közül a sekélyen gyökerező uborka a leg-érzékenyebb. A hajtatás körülményei közül a magas talajhőmérséklet (24–26 fok) különösen kedvez a kártevő elszaporodásának. A fonálférgek a hajtatott paradicsomban, főként a rezisztenciával, tehát ellenálló képességgel nem rendelkező féldeterminált fajtákban is nagy hozamkiesést okoznak. A növények terméskötése az alsó fürtemeleteken még normális, középtájtól kezdődően viszont már hiányos. A paprikatermesztésben néhány hosszú tenyészidejű fajta igen érzékeny e kártevőre. Pillanatnyilag kevés fonálféreg-ellenálló fajta áll rendelkezésre, viszont a rezisztencia nemesítés itt is nagy erőkkel folyik.

A védekezés lehetőségei közül elsősorban a fertőzésmentes szaporítóanyag beszerzése, ültetése számít a védekezés alapfeltételének. A gubacsfonálférgek elleni védekezés nehéz és költséges, eredményességét rontja a fonálférgek gyors szaporodóképessége. Megvalósíthatatlan továbbá az állandó fertőzési forrásnak, így a talajban maradó gubacsos gyökereknek az eltávolítása is. A megelőző védekezést már az új üvegház, fóliaház telepítési helyének kijelölésekor, illetve a fóliatelep áthelyezésekor meg kell kezdeni.

A védekezés alapelvei

Lehetőleg olyan területet kell választani, ahol az előző években nem folyt zöldségtermesztés. A védekezés legcélravezetőbb módja az ellenálló fajták nemesítése, terjesztése, illetve használata. A nagyon érzékeny fajták termesztését feltétlenül kerülni kell. Ha az üvegház talaja fertőzött, feltétlenül végre kell hajtani a talajfertőtlenítést. Itt vetésforgóval nem védekezhetünk, mert a faj rendkívül polifág. Nálunk erre a célra a már régóta ismert és jól bevált Basamid granulátumot használjuk. Alkalmazása előtt a nedves talajt jól lazítsuk fel, négyzetméterenként 50–60 gramm vegyszert egyenletesen szórjunk ki, rotációs kapával dolgozzuk be, majd két hétre fóliával takarjuk le. Permetező öntözéssel jobban le lehet nyomni a talajtakaró fóliát a talajhoz. A behatolási idő (7-30 nap) elteltével további két héten át a talajt 2–3 alkalommal mélyen forgassuk át elősegítve a gázosodott vegyszermaradék eltávozását. A készítmények jó hatásához legalább 20 fokos talajhőmérséklet szükséges. A talajszellőztetés után a vegyszerlebomlás ellenőrzésére ajánlatos biotesztet végezni. Szeretném hangsúlyozni, a növényvédelmi szabályok betartásának fontosságát már a termesztés kezdeténél, mert a védekezés költségei tetemesek. Másrészt az egyes vegyszerek szükségszerű használata utáni kötelező várakozási idő kiesése is jelentősen befolyásolhatja a tervezett bevételt.

A talajfertőtlenítés leghatékonyabb módja a talajgőzölés. Az eljárás a vízgőz hőhatásával a gőzölés mélységéig minden élő szervezetet elpusztít. Ennek megfelelően ha a talajt 30 percre 95 fokra felmelegítjük, akkor a termesztőközeg gyakorlatilag sterillé válik. A talajgőzölés a legkorszerűbb, de ugyanakkor a legköltségesebb eljárás is. A gőzzel kezelt talajt, kihűlése után, akár azonnal használatba lehet venni.

A szerző a Központi Mezőgazdasági Ellenőrzési és Növényvédelmi Intézet (ÚKSUP-OOR) komáromi részlegének a munkatársa