Zsákutcában

A magyar és a szlovák kormányfő egyaránt felelős azért, hogy a státustörvényről és a magyar jogszabály szlovákiai végrehajtásáról megkezdett, eddig is nyögvenyelősen haladó államközi tárgyalások zsákutcába jutottak.

Budapest a médiában megjelent felszínes nyilatkozatok és fogadkozások ellenére nagyon későn, csaknem öt hónappal a magyar jogi norma parlamenti elfogadása után ült tárgyalóasztalhoz a szlovák kormány képviselőjével. Ezt a tényt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy november közepén, amikor többszöri halogatás után Németh Zsolt végre találkozott szlovák partnerével, az eszmecserét követő sajtótájékoztatón Jaroslav Chlebo kijelentette: – A státustörvény ügyében ez volt az első érdemi államközi tárgyalás.

A mellette álló magyar külügyi államtitkár egyetlen szóval sem cáfolta kollégájának kijelentését. A későn eszmélő magyar diplomácia érthetően elsősorban Bukaresttel akart valamiképp kiegyezni. Pozsony könnyebb falatnak tűnt, s a látszatot az is erősítette, hogy Mikuláš Dzurinda kijelentette: meg fogunk, mert meg akarunk egyezni. Ennek ellenére Szlovákia késleltette az eszmecserét, éspedig azzal a kifogással, hogy először megvárja mind a tíz végrehajtó rendelkezést, amelyek közül Eduard Kukan külügyminiszter szerint mindeddig csupán négy érkezett meg Budapestről. Jelenleg úgy fest a helyzet, hogy az Orbán-kabinet került nehéz helyzetbe, méghozzá legalább két fronton. A státustörvény a magyarországi belpolitikai választási kampány egyik céltáblája lett, és egyre aggályosabb a magyar jogszabály teljes körű végrehajtása is Most üt vissza az, hogy az Orbán-kabinet lebecsülte azt a sokszor nyilvánvalóvá vált tételt, mely szerint különösen a szomszédos országokban élő magyarságot érintő kérdésekben időben és érdemben kívánatos egyeztetni az illetékes kormányokkal.

Mikuláš Dzurinda viszont a jelek szerint kivágta magát a kutyaszorítóból. Igyekezett lecsillapítani a nacionalista indulatokat, ugyanakkor eddigi tétovázásával szakítva a szlovákiai tiltakozások és ellenvetések élére állt, s azt indítványozta a magyar kormánynak, hogy Ausztriához hasonlóan Szlovákiát is vonják ki a sátustörvény vagy néhány rendelkezésének a hatálya alól. Ezzel a húzással helyzeti előnybe került a magyar féllel szemben, hiszen a feltételeket most a velencei bizottság ajánlására is – amely többek között egyezséget szorgalmaz a vitatkozó partnerek között – támaszkodva elsősorban Pozsony szabja meg. A magyar helyettes államtitkár tegnapi pozsonyi vizitje semmilyen előrelépést nem hozott a vitában. Mindeközben Dunaszerdahelyen megnyílt az első dél-szlovákiai tájékoztató iroda, és e héten további helyiségeket adnak át. Az országban viszont erősödik a magyarellenes hangulat, s ma még nyilvánvalóan sem Orbán Viktor, sem Mikuláš Dzurinda nem tudja, merre keresse a kivezető szűk ösvényt a zsákutcából.

Egyre különösen ügyelnie kellene minden illetékesnek: hogy hazai magyar nemzeti közösségünk valóban kedvezményezettje és ne túsza legyen a jogszabálynak.