Zsákutca

Sajnos szinte mindenki elvesztette már a fejét, nagyrészt igaz ez a nyugat-európai politikusokra is. Az aktuális javaslat nemcsak, hogy megvalósíthatatlan, az időzítés is infantilis. Az utóbbi hónapokban ugyanis pont kevesebb lett a migráns, köszönhetően egyrészt a szíriai helyzet részbeni rendeződésének, ám főleg a törökökkel kötött gusztustalan üzletnek. (Zárójeles szomorú megjegyzés: ha az EU határán kerítést emelnek, az embertelenség, ha a törökök lövöldözik vissza Szíriába a menekülőket, vagy gumibotozzák ki a gumicsónakokból a tengerre szállókat, azért még fizet is az EU...)

Ebben a helyzetben bedobni a bicskanyitogató negyedmilliós cifrát teljes amatörizmus, olaj a tűzre. Főleg úgy, hogy ismét nem konszenzusos döntésre törekszik az EB, hanem a minősített többséggel döntő fórumon tolná át a rendeletet, hogy az elégedetlenkedők ne tudják elkaszálni. Közép-Európában egyre nő azok tábora, akik szerint az EU nem őket képviseli. Ebben a helyzetben kell a bizottságnak egy olyan javaslatot beterjesztenie, amely messzemenően szembemegy a régió tagállamainak érdekeivel és közhangulatával? Berlin diktál Brüsszelnek, mondhatják erre kapásból a rendszer kritikusai, és nem is lesznek messze az igazságtól, a javaslat ugyanis főként az uniós szinten egyre meghatározóbb német szempontoknak kedvez.

Amellett, hogy az időzítés katasztrofális, maga a tervezet értelmetlen. Az elmúlt egy év megmutatta, mennyire életképes a kötelező migránskvóta. Semennyire. Tavaly májusban jött az első javaslat, szeptembertől már kötelezően előírták 120 ezer menekült szétosztását. Azóta, írd és mondd, 1441 embert érintett a program – ha ilyen effektív a projekt, fél évszázad alatt talán sikerül 120 ezer migránst szétosztani az 500 milliós unióban. Közben a program sikertelensége miatt nem okolhatók csak a posztszocialista államok – persze a rájuk erőltetett direktíva szabotálásából kiveszik részüket –, mivel a tagállamok kisebbségét adják. Ha a nyugatiak annyira rajongtak a brüsszeli (berlini) ötletért, akkor már rég szétoszthatták volna a kontingens nagy részét. Csakhogy ők sincsenek oda tőle, ráadásul – ahogy ezt már számtalan riport és szakértői vélemény alátámasztotta – a projekt gyakorlatilag kivitelezhetetlen.

A negyedmilliós fejpénzt tartalmazó javaslat így csak arra lesz jó, hogy az érdemi megoldások helyett ismét Kelet kontra Nyugat ideológiai összecsapást lehessen rendezni, amely során a berlini politikusok és barátaik erkölcsi piedesztálról hadonászva a „bunkó keletieken” verhetik el a balhét, ahelyett, hogy belátnák: az általuk javasolt út már akkor járhatatlan volt, amikor kiötlötték.