Zónavédelem

Angela Merkel német kancellár korábbi pártbeli helyettese szerint „egy eladósodott országot pénzbüntetésre ítélni olyan, mint meztelen ember zsebét keresni.” A ritka uniós aranyköpést parafrazálva Szlovákiától nagyobb pénzügyi szolidaritást kérni olyan, mint koldustól pénzt kunyerálni. Ez nem túlzás, hiszen a pénzügyi védőfal még magasabbra történő felhúzása a mostani 4,4 milliárdról 7,7 milliárd euróra növelné Szlovákia pénzügyi garanciavállalását, márpedig ekkora összeget még Ivan Mikloš is csak akkor lát, amikor az éves állami költségvetést készíti. Ekkora teher tényleges kifizetése alatt úgy roggyannánk össze, mint vakmerő hóember a szaunában.
A mai kormánykoalíciós ülésen mégis megoldást kellene találni arra a kérdésre, hogy miképpen ne váljunk az eurózóna fekete bárányává, hogyan győzzék meg az út a szocializmusba munkacímmel a védőfalat elutasító brosúrájával hadakozó Richard Sulíkot, na meg az OKS-t. Az ellentmondás feloldása még Mátyás király mesebeli okos parasztlányának is kihívást jelentene. Ráadásul a kivárás taktikája is dugába dőlt, nem lehet ugyanis decemberre halasztani a témában a parlamenti vitát és szavazást. Vladimír Tvaroška pénzügyi államtitkár szombaton úgy fogalmazott, 3-4 héten belül színt kell vallani, ami egyben a Radičová-kormány szakító próbája is lehet, főleg ha bizalmi szavazással kötik egybe.
Időközben az igazi fekete bárány, Görögország egyre mélyebbre süllyed, gazdasága az első félévben 8 százalékot zuhant, ami békeidőben borzalmas méretűnek számít. A taxisofőrök újra sztrájkolnak, Szalonikiben szombaton összecsapásokba torkolló tüntetés volt, Evangelos Venizelos pénzügyminiszter pedig ismét megszorításokkal riogat, mivel az ország még idén sem képes érdemben lefaragni a hiányát. Pénteken az eurózóna szívében, a frankfurti Európai Központi Bankban egyszemélyes lázadás történt: váratlanul lemondott posztjáról Jürgen Stark igazgatótanácsi tag, aki az ellen tiltakozott, hogy az euró közös jegybankja nagyban felvásárolja a bajba jutott országok kötvényeit – ezzel hulladéklerakóvá változtatja a trezorjait. Stark a bank elemzőközpontjának vezetője volt, vagyis tudhat valamit.
A nemzetközi gazdasági válságból pénzügyi és adósságválsággá alakuló krízisben mi csupán egy apró láncszem vagyunk, ráadásul a franciáktól és németektől eltérően eddig sem profitáltunk a görög vagy a szintén halódó portugál és az ír piacból. Szolidaritás vagy önérdek? Bárhogyan is dönt a kormánykoalíció, háta mögött a lazán hátradőlő Smerrel, igazán jó megoldást nem tud hozni. Az euró megroggyanására vagy az eurózóna szétszakadására (Hollandiában már komolyan felmerült a beteg tagok kizárásának ötlete) egyben az 1957 óta lépésről lépésre kiépülő Európai Unió arculatvesztésével is járna. A koalíciós tanács mai ülésén tehát valóban komoly ügyben feszülnek egymásnak a felek, dagadnak az izmok és a nyaki verőerek, ám a résztvevők ne feledjék, az unió színpadán nem nekünk jut Arnold Schwarzenegger szerepe. Vagyis lehetőleg ne Szlovákia döntse le a leendő pénzügyi drámákat csillapító védőfalat, másrészt Pozsony világosan jelezze, a legkevésbé sincs ínyére a terhek növekvő szétterítése. Menni fog? Szeptember végéig kiderül.