What a Wonderful World

Az oltóközpont dolgozói nem akarták, hogy kárba vesszen 1600 dózis, ezért elkezdtek telefonálni és SMS-eket küldeni minden barátjuknak, ismerősüknek, hogy menjenek beoltatni magukat, mielőtt a vakcinák használhatatlanná válnak. Egy idős hölgy papucsban, pongyolában érkezett, nem húzta az időt öltözéssel. Ennek ellenére még mindig maradt oltóanyag, úgyhogy a személyzet kiment az utcára, és minden arra járót beoltott, aki igényelte. Végül egyetlen dózis sem veszett kárba.

Ez jutott eszembe, amikor olvastam, hogy Pozsony megye vezetése a Facebookon invitál soron kívül az oltóközpontba. Előzetes regisztráció és meghívó nélkül mehet bárki, azok is, akik régóta hiába várnak a második dózis időpontjára. Szombaton ugyanis a meghívottak egyötöde nem jelent meg a központban. Ki tudja, miért? Talán túl jó volt az idő, és inkább a strandot választották.

Apropó: strand. Az átoltottság terén még így is a legjobban álló Pozsonytól 300 kilométerre történt velem a következő eset múlt vasárnap. Állok a pénztár előtt a Rimaszombathoz tartozó kurinci Zöld Víz üdülőövezetben, életemben másodszor. (A hely egyébként jelesre vizsgázott, ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki, amíg lehet, vagyis a következő hullám előtt. Van még néhány hete rá.) Hirtelen eszembe jut, hogy nem néztem utána, kell-e ide oltási igazolás – mert a telefonomat bizony nem vittem magammal, a zavartalan pihenést elősegítendő. Érdeklődtem hát az előttem álló, tapasztalt strandolónak látszó idősebb úrtól, mi a helyzet jelenleg ezzel kapcsolatban. „Ugyan már, dehogy kell! Még csak az hiányozna! Akkor megnézhetnék magukat! Nem lenne itt senki!” – mondta egy szuszra. És a felesége is megszólalt mellette, hogy ne félj, apjuk, majd bevezetik, ha mást már nem tudnak kitalálni a polgárok szekálására. Erre többen is morogni kezdtek, hogy így a kormány, úgy a kormány, hogy ez az egész egy nagy biznisz, valakik jól járnak, a tisztes polgárokat meg kísérleti nyulaknak használják. Majd nézzük meg, mi lesz itt egy-két év múlva, amikor jelentkeznek a vakcina mellékhatásai. Valóságos minitüntetés kerekedett az én ártatlan kérdésemből, és kiderült, hogy a sorban állók zöme nincs beoltva, és nem is akar elmenni.

Persze ez nem egy mérvadó közvélemény-kutatási adat, lehet, hogy csak rossz társaságba kerültem. De éreztem, hogy ha szólnék valamit az oltás fontosságáról, a nem létező társadalmi szolidaritásról és a delta variáns veszélyességéről, menten kilöknének a sorból.

Úgyhogy csendben maradtam, odabent pedig hosszú perceken át néztem a gondtalanul fürdőző, egymás hegyén-hátán napozó tömeget – mint a beavatott főszereplő szokta nézni embertársait egy amerikai katasztrófafilm elején. Hogyan lehetne megakadályozni azt, ami előbb-utóbb bekövetkezik? – ez jár a főszereplő fejében, a jelenet alá édes-bús zenét kevernék, vagy egyenesen a What a Wonderful Worldöt, mert azt mindenki ismeri (bár már kilőtték egy híres filmben, de nem baj, mert itt más lenne a kontextus). Holnap megyek is, és felveszem a telefonommal.