Volt egyszer egy börtönlázadás

1989 decemberében Gustáv Husák kénytelen volt kihirdetni a politikai foglyokra vonatkozó amnesztiát. Viszont a köztörvényes bűnözők is szabadulni akartak, mert akkoriban már ők is a volt rendszer áldozatainak állították be magukat, pusztán azért, mert a szocializmus idején ítélték el őket. Ezt a (tév)hitet az is táplálta bennük, hogy a rendszerváltó VPN tagjai közül többen is meglátogatták őket a börtönben.

Nagy örömmel fogadták hát Václav Havel 1990. január elsejei amnesztiáját, amely már rájuk is vonatkozott. Igaz, a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőire nem. De a körülbelül 24 ezer amnesztiában részesített elítélt között így is sok veszélyes bűnöző akadt (nagyjából minden második két éven belül újra visszakerült a rácsok mögé). Például a korábban pedofília miatt elítélt Oplíštil, aki kijövetele után egy prágai gyerekkórházban kapott munkát, ugyanis nem tudták róla, hogy kicsoda, mert a volt rabok emberi jogainak tiszteletben tartása értelmében a munkaadó nem kérdezhette meg tőlük, hogy miért ültek. Nemsokára ellopott, megerőszakolt és megfojtott egy hét hónapos kislányt. A halálbüntetést egy nappal a gyilkosság után törölték el, így megúszta 25 év fegyházzal. Most pszichiátrián kezelik, de szeretne kijönni.
A bennmaradt nehézfiúk nem nyugodtak bele a helyzetbe. Az új hatalom csökkentette a börtönőrség jogköreit, s az elítéltek egyre inkább vérszemet kaptak. Körülbelül 2500 fogoly volt akkoriban Lipótváron, március közepén 217-en éhségsztrájkba kezdtek. Később az őröket fokozatosan kiszorították, majd elbarikádozták magukat. A börtönnek fél évre elegendő élelmiszer-tartaléka volt, a műhelyekben különféle alapanyagok és megfelelő szerszámok voltak, így fegyvereket is tudtak készíteni maguknak.

A lázadást csaknem két hét után verték le, a katonaság bevetésével. Az egyik résztvevő mesélte egy konferencián, hogy évek múlva, amikor magas rangú rendőrtisztként az FBI-nál járt, mindenki csodálatát fejezte ki, hogy csak egy ember halt meg a bevetésben, mert Amerikában, ahol gyakran vannak börtönlázadások, mindig rengeteg a halott.

Andrej Sámelt, az akkori belügyminiszter-helyettest, aki a bevetést vezette, később mégis leváltották (bár ebben főleg az játszott közre, hogy kritizálni merte Mečiart, aki nem sokkal később belügyminiszter lett).

Érdekes a lázadók ügyét tárgyaló Holič bíró visszaemlékezése is, mely szerint Havel orvosi igazolással mentette ki magát a tárgyalásról, de Ján Langoš szövetségi belügyminiszter által küldött az elítélteknek egy levelet, amelyben drága barátaimnak szólította őket, és egy szívecskét rajzolt nekik.
A börtönlázadás egyik résztvevője volt az a Tibor Polgári is, aki egy évvel később több társával megszökött, s közben brutálisan meggyilkolt öt fegyőrt.