Víziók az Eurovízióról

„Nem hagyhatjuk, hogy a zene nevében fényezzék imázsukat” – áll a petícióban, amelyet eddig mintegy 1400 előadó és zenei szakember írt alá, ráadásul mindkét ország jelezte, hogy bojkottálja a Malmőben készülő fesztivált, ha annak izraeli résztvevője is lesz.

A szervezők, vagyis az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU) viszont úgy látja, Izrael minden versenykritériumnak megfelel. És hangsúlyozták, hogy az Eurovíziós Dalfesztivál politikamentes esemény, amely a zenével igyekszik egyesíteni a közönséget világszerte.

Nos, szerintem ez azért enyhe túlzás. Tavaly és tavalyelőtt például pont az EBU tiltotta ki Oroszország versenyzőjét a viadalról – miután az ukrán, a svéd, a dán, a holland, a litván, a finn és a norvég közmédia is követelte ezt a döntést. A finnek akkor is kilátásba helyezték, hogy távol maradnak, ha nem teljesül a kívánságuk.

Elevenítsük fel, hogyan került a dalfesztivára 2022-ben Ukrajna képviseletében a Kalush Orchestra. A nemzeti döntőben csak másodikok lettek, az első helyezett Alina Pash azért volt kénytelen otthon maradni, mert kiderült róla, hogy fellépett a Krímben 2015-ben, egy évvel azután, hogy Oroszország annektálta a félszigetet. Európa népe pedig szavazataival győzelemre juttatta a Kalush Orchestrát az orosz–ukrán háború első évében. (Tavaly már nem ismétlődött meg a csoda, az ukrán Tvorcsi duó produkciója csak a hatodik lett, pedig semmivel sem voltak rosszabbak győztes kollégáiknál).

Ez a dalfesztivál csak másodsorban szól a zenéről, bármennyire is bizonygatják az ellenkezőjét a szervezők. Persze tény, hogy számos előadó és zenekar nemzetközi karrierje innét indult (legutóbb az olasz Måneskin együttes robbant be a világ élvonalába az eurovíziós győzelemnek köszönhetően), de a közönség jellemzően nemcsak a dalok színvonala alapján szavaz egyegy ország képviselőjére, hanem az országhoz való viszonya, illetve egyéb politikai okok alapján is. A baráti államok szakmai döntnökei és nézői egymásra voksolnak, a finnek például a svédekre (és fordítva). Pont emiatt lett az Eurovíziós Dalfesztivál a legmegosztóbb kulturális események egyike, ráadásul a kritikusok zöme kínos giccsparádénak tartja, a szakma alig vesz tudomást róla, mert nincs hatással a piac alakulására – tisztelet a pár ritka kivételnek.

A könnyűzene mindig is szoros kapcsolatban volt a politikával. A dalok lehetnek politikai tiltakozások eszközei, de politikai cenzúra tárgyai is. Gyakran politikusok udvarolnak popsztároknak és popsztárok viselkednek politikusként.

Szerintem az Eurovíziós Dalfesztivál geopolitikai és társadalmi szempontból talán sosem volt még olyan fontos, mint most. Sok mindent lehet ugyanis üzenni a vizuális körítéssel és a dalszövegekkel – páran ki is használják, hogy fontos üzeneteket közvetíthetnek fő műsoridőben, tízmillió nézőnek. Szóval ez a fura fesztivál végre hasznos lehetne. Csak fel kellene vállalniuk ezt a másfajta szerepkört...