Vízió a sikerről

 

Az Európai Bizottság alelnöki posztját betöltő szlovák karrierdiplomata személyesen jött el ismertetni a kormánnyal a szerdán közzétett uniós országértékelés legfontosabb pontjait. „Szlovákia rendkívül sikeres évet tudhat maga mögött. Az Európai Bizottság pozitívan értékeli a nyugdíjreformot, az oktatásügyben és a közbeszerzésben végrehajtott változásokat” – mondta Šefčovič Robert Ficónak. A kormányfő ehhez a vallomáshoz „rendkívül szerényen” csak annyit tett hozzá, hogy a jelentésben semmi olyasmi nincs, ami meglepte volna, és csak azt bizonyítja, hogy az általa vezetett kormány keményen dolgozik, ami meghozta a gyümölcsét. Nos, Fico talán nincs meglepve, ezt a nézetét azonban valószínűleg nem sokan osztják. Egyrészt számunkra, egyszerű polgárok számára érthetetlen, hogy az Európai Bizottság miért értékeli pozitívan a nyugdíjreformot és az oktatásügyben végrehajtott reformokat. A Fico-kabinet ugyan valóban végrehajtott bizonyos változásokat, ezekre a legjobb megnevezés azonban az antireform, hiszen inkább rontott a helyzeten, mintsem javított volna. Ez az összes többi területre is érvényes. A vállalkozói környezet javításáról az elmúlt időszakban például számtalan konferenciát rendeztek, amelyeken a minisztériumi csúcsfejek arról ömlengtek, mi mindent tesz a jelenlegi kabinet a vállalkozók érdekében. Közben a Hayek Alapítvány elemzése szerint az elmúlt egy évben elfogadott 133 törvény közül 45 határozottan negatív hatással lesz a vállalkozói környezetre, így nem csoda, hogy versenyképesség tekintetében lassan Ukrajna is leköröz bennünket. Lejtőn van a gazdaság is. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az elmúlt év végén még 2 százalékot is meghaladó növekedést jósolt Szlovákia számára az idei évre, a most közzétett becslése már csak 0,8 százalékos növekedéssel számol. A munkanélküliség tovább nő, a bérek pedig a legjobb esetben is stagnálnak. Ha valaki ezek láttán azt képes mondani, hogy Szlovákia rendkívül sikeres évet tudhat maga mögött, azzal valami súlyos baj van. Kivéve persze, ha az illető az adott ország kormányfője vagy uniós csúcsfej, a félrebeszélés náluk ugyanis bevett munkamódszer. Ők soha nem hazudnak, csak „magasröptű vízióikat” mi, egyszerű emberek nem érthetjünk.