Vitaalap az asztalon

Talán éppen amiatt lett a koncepciónak ekkora visszhangja, mert a párt már évek óta az autonómiával biztat és riogat, noha soha senki nem látta, nem olvasta. A párt koncepciója végül is nem az autonómiára épít, hanem az önkormányzatiság különböző fajtáira és módjaira, s bár lehet csűrni-csavarni, mégiscsak autonómiáról van szó, még ha a csomagolás és a választott fogalmak ezt kikerülik is.  Igazándiból egyetlen új momentumot hozott ez a koncepció, mégpedig a területi önkormányzatiságot. A többit már valamilyen formájában olvashattuk vagy a Híd, vagy a Kerekasztal különféle dokumentumaiban.  A kulturális, oktatási autonómia kiépítése reális felvetés, megoldható és fontos. A mediális autonómiát nem tudom értelmezni. Nem tudni, mit értenek a szerzők ezen. Ha jobban belegondolunk, a létező önkormányzati formák közül tudomásom szerint csak a Vajdaságban és a gyakorlatilag kiveszőfélben levő kisebbségeknél létezik hasonló. A szlovákiai magyarok szerencsére messze vannak még a kihalástól, a vajdasági modell pedig elég kártékony, hiszen gyakorlatilag a magyar pártok által kialakított nemzeti tanács finanszírozza, felügyeli, fenyíti, magyarul cenzúrázza és fosztja meg a sajtót a függetlenségétől. Márpedig erre szerintem senkinek sincs szüksége, még a sajtótermékeket birtokolni akaró politikusoknak sem, ha jobban belegondolnak. Kicsit sántít az államilag fenntartott elektronikus média finanszírozásának kiemelése a rendszerből. Ha pedig az autonómia szervei akarnak létrehozni valamiféle sajtót, az közlöny, nem pedig igazi média.  A területi autonómia a legromantikusabb része tervezetnek. Valami olyasmi, mint amikor középiskolában térképeket rajzoltunk át, mert okosabbak és tehetségesebbek voltunk a történelemnél, a politikusoknál és a sorsnál. Ha másra nem, hát arra biztosan jó ez a rész, hogy megmutassa, területi autonómia itt a következő pár évtizedben biztosan nem lesz. Túl idealisztikus az elképzelés, túlontúl a magyar kisebbségre összpontosít a tervezet, márpedig akár tetszik, akár nem, ezt önerőből nem lehet összehozni. Emellett félő, hogy nem is lenne életképes. Ahol ugyanis működik, ott komoly hagyományai vannak az önkormányzásnak, erős a gazdasági háttér, területileg kompakt a kisebbség, és nem utolsósorban rábólintott a többség, leginkább a többség kisebbségben élő része, vagy a továbbra is többséget alkotó nemzet a kisebbségi autonómiatérben. Mert számukra is valami pozitívumot hozhatott egy gazdasági-kulturális, jól körülhatárolható tér.  Azon túl, hogy a szlovákiai magyarok képtelenek megegyezni szinte bármiben, nem látni azt a gazdasági erőt, azt a képzett hivatalnokréteget, amely a gyakorlatban tudna működtetni egy ilyen különálló egységet. Emellett, amíg a szlovákok és más kisebbségek nem támogatják a különleges státusú terület vagy területek kialakítását, minden csak vágyálom. És mindannyian tudjuk, hogy nem fogják. Tehát minden, ami a koncepcióba le van írva a területi autonómiáról, nagyon aranyos, csak éppen megint ködöt fogunk köpülni, amíg körbe-körbejárjuk.  Úgyhogy beszéljünk inkább a realitásokról, és vitatkozzunk az MKP koncepciójának többi részéről és a már meglevő dokumentumokról. Mert a szájtépés sok időt és energiát visz el. Beszélni pedig van miről, hiszen végre koncepciók születnek.