Vita nélküli autonómia

A voksoláson mindössze egy lista indult Magyar Összefogás néven, amely voltaképp egy párt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) jelöltjeit tömörítette. Annak rendje és módja szerint nem született meglepetés, mind a 35 képviselői helyet elnyerte a párt, s immáron a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) szerveit is kizárólag a saját embereivel tudja feltölteni. A két, még megemlíthető ellenfél, a VMDK és a Magyar Mozgalom nem voltak képesek elindulni a közéleti állapotok miatt. Miért fontos fejlemény ez?

Először is a Kárpát-medencei magyar közösségek önrendelkezése immáron több mint 30 éve hol fontosabb, hol halványabb témája a közbeszédnek. Jelen állás szerint csak a vajdasági magyaroknak van autonómiájuk (ez személyi elvű egy 2009 óta hatályos szerbiai jogszabály nyomán), amely a nyelvi jogok, a tájékoztatás, az oktatás és a kultúra területén bír bizonyos jogosítványokkal (pl. alapítói jogokkal). Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy mi a helyzet abban az egyedüli esetben, amely során elvileg „önnönmagát igazgathatja” a magyar közösség.

Másodszor: az MNT, ill. annak azonos nevű, csak még más jogszabályi háttérrel működő, 2002-ben létrehozott elődje mondhatni fogantatásától fogva a VMSZ befolyása alatt állt, amely „kötelék” az elmúlt 11 évben, Pásztor István elnöksége alatt vált igazán nyomasztóvá. Miről van szó? Például 2011 júniusában a Magyar Szó napilap főszerkesztőjét az MNT testülete váltotta le – mégpedig politikai okok miatt, hogy így vegyék át az irányítást a lap fölött. Hasonló mértékű beavatkozásként értékelhetjük azt a 2021-es esetet, amikor az akkori MNT-elnök, Hajnal Jenő gyakorlatilag betiltotta a Tanyaszínház turnéját úgymond esztétikai okokra hivatkozva. Emellett a VMSZ által dominált szerv sok téren nem működik transzparens módon – sem például a szakterületi stratégiaalkotás, sem a pénzügyek terén. A vajdasági intézményrendszer feletti befolyását pedig eszközként használja a VMSZ, gyakran a színfalak mögött – miközben bizonyos esetekben valóban fontos munkát végeznek, értve ezalatt nagyobb mértékű infrasktrukturális beruházásokat, a vajdasági magyar iskolásokat segítő programjaikat. Ám utóbbi esetekben kérdéses, mennyire következik ez az autonómiából, annak eszméjéből – s mennyire lehetne végrehajtani ezt szabadon más szerveződéseken keresztül is.

Ha valamiről el kéne gondolkodni, akkor az az, hogy mit ér az autonómia, ha az nem felülírja a pártpolitikát, hanem annak függvényévé válik? Nem lehetséges, hogy a mindenki megelégedését szolgáló autonómia – akárcsak egy köztársaság is – akkor ér csak igazán valamit, ha a szó legjobb értelmében véve demokratikus?

Mennyire legitim azonban a most megválasztott MNT? A hivatalos végeredmény szerint a magyar választói névjegyzékre feliratkozott 116 406 állampolgár közül 42 709-en szavaztak, amely 36,69%-os részvételi arányt jelent. Az érvényes szavazólapok száma 40 960 volt. 2011-ben 253 899 magyar élt Szerbiában az akkori népszámlálás szerint – most azonban a magyar állampolgárság által biztosított mobilitásnak köszönhetően sok 10 ezerrel kevesebb személyt sejtenek a becslések. Bő 40 ezer szavazatról beszélhetünk tehát, amely alsó határát képezi a VMSZ legfeljebb jó 60 ezerre tehető szavazói bázisának. Más szóval: az MNT mára egy választói csoport „pártközössége” által megszavazott szervvé vált.