Vita lezárva, slussz!

Talán még a munkahelyeken is megvitatják, mi a legjobb megoldás valamilyen problémára. A vita abban különbözik a veszekedéstől, hogy az egymással szemben vagy mellett ülőket nem az indulat vezérli, hanem érveket használnak, és nem akarják túlkiabálni egymást. Verni Robert Quillen volt amerikai újságíró és humorista egy alkalommal így fogalmazott : „A vita a tudás cseréje, a vitatkozás a tudatlanságé.”

Azt olvastam az egyik portálon, hogy a Szövetség elzárkózott attól, hogy magyar politikusokkal vitázzon. Forró Krisztián elnök úr a Facebook-oldalán pedig ezt írta: ,,Az embereknek elegük van abból, hogy magyar politikusok egymással vitatkoznak. Meddő viták helyett azon dolgozunk, hogy a magyaroknak erős képviselete legyen a parlamentben!”

Ezt nem teljesen értem. Pár héttel a választás előtt kijelenteni, hogy a magyar politikusok közt a vita lezárva, nekem furcsának tűnik. Az idézett Facebook-bejegyzés első részével, vagyis azzal, hogy „az embereknek elegük van abból, hogy magyar politikusok egymással vitatkoznak”, egyetértek. Arról nem is beszélve, hogy a vitatkozás – ugyebár – a tudatlanság cseréje. Tudom és látom, hogy politikusok vitáznak a parlamentben is, a választás előttre pedig ez hatványozottan érvényes. A kérdés csak az, hogy mely magyar politikusok azok, akik egymással vitatkoznak, és kik ne vitatkozzanak? És ha már tényleg vitatkoztak, ez kikért és miért történt?

Az utóbbi 20 évben azt tapasztaltam, hogy mindenki mindekivel vitatkozik, és csak nagyon kevesen vitáznak. Az eredmény látható: lassan, de biztosan a választót felőrölték a vitatkozások, de tisztelet a kivételeknek! Az embereknek elegük van abból, hogy magyar politikusok egymással vitatkoznak. Emiatt is aztán 2020 februárjának szökőnapján több mint 143 ezer magyar szavazat elszökött és nem elveszett. Ezek a szavazatok nem vesztek el, sőt valakit vagy valakiket erősítettek az akkori választáson, de nem az akkori Magyar Közösségi Összefogást, sem az akkori Híd pártot, hanem indult még másik 23 párt és mozgalom, amelyek elnyelték a voksokat. Tehát nem elveszett, hanem inkább a másokra leadott szavazatokról és a több mint 1,5 millió otthon maradt választóról kell beszélni.

A 143 ezer szavazat 60%-os részvételi aránynál parlamenti bejutást, 5,3%-ot jelentene.

Az elnök úr Facebook-bejegyzésének második része is elgondolkodtató: „Meddő viták helyett azon dolgozunk, hogy a magyaroknak erős képviselete legyen a parlamentben!” Az életben vannak olyan helyzetek, amikor minden erőnk, odaadásunk ellenére hiábavaló és eredménytelen, amit teszünk. Ilyenkor jön a költői kérdés: menni vagy maradni, feladni vagy folytatni? A Fácebook-idézetből az következik, hogy maradni és folytatni kell, és végképp nem szabad veszekedni, mert arra már tényleg elfogyott az idő és az erő egyaránt. A régi öregek is azt mondták, hogy dologidőben dolgozni kell, és nem a szájat jártatni. Most a politikusok számára komoly dologidő van, és akárhogy is nézem, a munkaeszközük a beszéd. A különbözően értelmezett beszéd pedig elég komoly alapot képez az eredményes és gyümölcsöző vitákhoz, az eltérő álláspontok ütköztetéséhez.

Kedves Politikusok! Isten áldja meg már kendteket, ne tessenek vitatkozni! A vitatkozás zsákutcába vezet(ett). Vitázni azonban lehet és kell. Kizárni azt, hogy a magyar politikusok és pártok egymással vitázzanak, talán nem a legjobb megoldás. A kampány – sajnos – sok esetben a politikai kultúra hiányában a vitatkozások tömkelegét hozza elénk.