<p>A piaci verseny újbóli korlátozása, a bennfentes kereskedelem és a politika befolyásolásának növekvő rizikója miatt sem szerencsés a hazai pénzügyi csoportok folyamatos térnyerése a gazdaságban. </p>
Vissza szlovák kézbe?
A Szlovák Villamos Műveket 66%-ban tulajdonló olasz Enel egyelőre mintegy egyharmadnyi részesedést ad el a „cseh” EPH-nak, vagyis jórészt a szlovák J&T pénzügyi csoportnak. A Sberbank Slovensko Rt. 99,5 százalékát a Penta veszi meg az orosz tulajdonosoktól. Csak két hír az elmúlt napokból, hogyan folytatódik a szlovák pénzügyi csoportok térnyerése és ezzel párhuzamosan a külföldi tőke kivonulása bizonyos ágazatokban.
Bár a tőke „nemzetisége” a gazdaságban eredendően nem jó vagy rossz tényező, az ország két legbefolyásosabb befektetői csoportjának nyomulása több rizikót is felvet. Az első a verseny korlátozása. Az ún. vertikálisan integrált állami monopóliumok lebontásának az energetikában épp az volt a célja, hogy megnyissa a szektort a verseny előtt. Azaz, hogy ne egyetlen állami cég termelje, szállítsa, majd elosztóhálózatokon a fogyasztókhoz eljuttassa az áramot. A relatíve sikeres szétbontás és privatizáció most részben visszafordult: A J&T egyszerre lesz résztulajdonosa az áramot termelő SE és a Középszlovákiai Áramszolgáltató (SSE) vállalatnak, arról már nem is beszélve, hogy a hazai gázipari óriás SPP-ben is 49%-os, de többségi menedzsmentjogokat biztosító tulajdona van (a teljesen állami kiskereskedelmi gázszolgáltatót kivéve). Az állami monopóliumok helyett magánmonopóliumok alakulgatnak, szabad verseny helyett oligopolisztikus piac. Valami hasonlót építget a Penta az egészségügyben: egészségbiztosító, gyógyszertárhálózat, rendelők és regionális kórházak egyre bővülő hálózata.
A második rizikó az érdekütközésből adódó problémák és a bennfentes kereskedelem veszélye. A két csoport igencsak széles portfóliójához pénzügyi vállalatok is tartoznak: bankjaik a saját vállalataikat hitelezhetik, nyugdíjalapjuk a saját cégük részvényeit vásárolhatja, ebből problémák adódhatnak, de az egyre átláthatatlanabb tulajdonosi struktúra és függőségi viszonyrendszer önmagában is gond.
Ehhez járul a politika befolyásolása, amely mindkét csoport „erős oldala”, ennek még nagyobb nyomatékot ad a kezükben lévő bővülő médiabirodalom. Itt már nem túlzás nemzetbiztonsági szintű kockázatról beszélni. Tovább emelik a tétet a diktatúrákkal ápolt jó kapcsolatok: a kínai CEFC (China Energy Company Limited) például a J&T Finance Group résztulajdonosa. Nem kizárt, hogy az EPH csak a kínaiaknak készíti elő a terepet az energetikában, azon meg végképp ne lepődjünk meg, ha a CEFC az EPH-ban szerezne részesedést. Mivel a kínai cég mögött katonai, titkosszolgálati és politikai érdekek is sejthetők, ezért nem rizikómentes a térnyerése.
A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója
Bár a tőke „nemzetisége” a gazdaságban eredendően nem jó vagy rossz tényező, az ország két legbefolyásosabb befektetői csoportjának nyomulása több rizikót is felvet. Az első a verseny korlátozása. Az ún. vertikálisan integrált állami monopóliumok lebontásának az energetikában épp az volt a célja, hogy megnyissa a szektort a verseny előtt. Azaz, hogy ne egyetlen állami cég termelje, szállítsa, majd elosztóhálózatokon a fogyasztókhoz eljuttassa az áramot. A relatíve sikeres szétbontás és privatizáció most részben visszafordult: A J&T egyszerre lesz résztulajdonosa az áramot termelő SE és a Középszlovákiai Áramszolgáltató (SSE) vállalatnak, arról már nem is beszélve, hogy a hazai gázipari óriás SPP-ben is 49%-os, de többségi menedzsmentjogokat biztosító tulajdona van (a teljesen állami kiskereskedelmi gázszolgáltatót kivéve). Az állami monopóliumok helyett magánmonopóliumok alakulgatnak, szabad verseny helyett oligopolisztikus piac. Valami hasonlót építget a Penta az egészségügyben: egészségbiztosító, gyógyszertárhálózat, rendelők és regionális kórházak egyre bővülő hálózata.
A második rizikó az érdekütközésből adódó problémák és a bennfentes kereskedelem veszélye. A két csoport igencsak széles portfóliójához pénzügyi vállalatok is tartoznak: bankjaik a saját vállalataikat hitelezhetik, nyugdíjalapjuk a saját cégük részvényeit vásárolhatja, ebből problémák adódhatnak, de az egyre átláthatatlanabb tulajdonosi struktúra és függőségi viszonyrendszer önmagában is gond.
Ehhez járul a politika befolyásolása, amely mindkét csoport „erős oldala”, ennek még nagyobb nyomatékot ad a kezükben lévő bővülő médiabirodalom. Itt már nem túlzás nemzetbiztonsági szintű kockázatról beszélni. Tovább emelik a tétet a diktatúrákkal ápolt jó kapcsolatok: a kínai CEFC (China Energy Company Limited) például a J&T Finance Group résztulajdonosa. Nem kizárt, hogy az EPH csak a kínaiaknak készíti elő a terepet az energetikában, azon meg végképp ne lepődjünk meg, ha a CEFC az EPH-ban szerezne részesedést. Mivel a kínai cég mögött katonai, titkosszolgálati és politikai érdekek is sejthetők, ezért nem rizikómentes a térnyerése.
A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója
Figyelem! Felnőtt tartalom!
Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.