Világosságot!

Vagyis az írónő maga döntötte el, hogy céljainak megfelelően mennyire túlozta el a valóságot, illetve mit hagyott ki belőle. Mert ez nem dokumentum, hanem regény. A nő tehetséges, önmagában véve a könyv is tetszett, mégis megkönnyebbültem, amikor letettem. Mert mindegy, hogy mi igaz és mi nem, a hangulat a szerző lelkiállapotát tükrözi. Az pedig öngyilkosságba hajlóan depresszív. Sötét és reménytelen az élet, egy picike fénysugár sincs sem a lélek mélyén, sem a társadalomban. Brrr.
Remélem, nem tükrözi korosztálya többségének a lelkiállapotát. Mert így nem lehet élni. És így a problémákat sem lehet megoldani, csak elmerülni bennük, míg le nem húznak egy feneketlen kútba. Persze a társadalmi gondokat fel kell tárni. A szlovák tévécsatornákon jelenleg minimum három aktuálpolitikai indíttatású sorozat fut. Egy krimi, kettő groteszk, amelyek szórakoztatónak tűnnek, de a groteszknek nem ez a funkciója. Politológus diákjaim (már akik nézik) sem nevetnek rajtuk, inkább dühösek. Azt mondják, ez maga a valóság. A túlzást és az elhagyást nem hiszik el. Igen, be kell mutatni a rosszat. De ha folyton csak erről van szó, akkor az emberi agy elzsibbad. Elege van, mást akar. Ezért a jókedvet generáló dolgok utáni vágy nemcsak a tömegkultúra ismérve (ami több entellektüel szerint egyenlő a „bunkók” kultúrájával), hanem egyszerű önvédelmi mechanizmus. Tudom, vannak emberek, akiket aktivizál ez az egyszínű fekete látásmód, de szerintem többen vannak azok, akiket passzívvá tesz. Ezért szőröstül-bőröstül elutasítják a politikát, mert „úgysem változik semmi”, „minden politikus korrupt”, „nem tartják be az ígéreteiket”, „nem képviselik a választóikat”. A választásoktól is elmegy a kedvük. És egyre többen nem is mennek el szavazni. 

Így van ez a szlovákiai magyarokkal is. A Fórum Intézet júniusi felmérése szerint az utóbbi tíz évben idén először csökkent 70 százalék alá a magyarok választási kedve, ami a korábbi időszakhoz képest 10 százalékpontos veszteség. S leginkább a biztosan választani akarók, vagyis a szavazói törzsgárda esett vissza. Azt már máskor is írtam, hogy júniusban a még csak négy magyar párt együttműködése 8 százalékponttal növelte volna a választási kedvet, 12-vel pedig a magyarokra adott szavazatok arányát. Azóta persze mindenféle történt, néha groteszkszámba menő lépések is. De kérem szépen, próbáljunk valami reményt nyújtani. Nem marketingreményt, hanem igazit.

Mert ha elveszik a kedvünket a szavazástól, szavaznak mások, és nem biztos, hogy tetszeni fog a végeredmény.