Vihar előtti csend

Például mint most nyáron, a parlamenti szünet és a szabadságolások idején. Az eddigi történések ismeretében nagyon könnyen elképzelhető, hogy már kora ősszel újra Iveta Radičová esélyeit fogjuk latolgatni, ehhez tevékenyen hozzájárulhat az SaS, Igor Matovič vagy – ideális esetben – a Híd.

Az őszi parlamenti döntés egyik központi, újságokban is sokat szereplő témáját a stabilitási mechanizmus adja. A problémát tisztán a politikai pártok szempontjából vizsgálva érdekes dilemmát figyelhetünk meg mind a kormánynál, mind az ellenzéknél. Az SaS különcködik és nem hajlandó megszavazni a javaslatot, a legnagyobb ellenzéki párt, a Smer viszont akár külső nyomásra is segíthet a kormánynak. Robert Ficóék szerepvállalása csökkenti a Szabadság és Szolidaritás meggyőzésére irányuló nyomást, viszont a Smernek meg kell fontolnia, vajon milyen áron hajlandó meghosszabbítani a Radičová-kormány életét. Az SaS szintén két tényezőt kénytelen mérlegelni: vajon a Smer kisegíti a kormánypártokat, és akkor büntetlenül különcködhetnek, vagy nem érkezik segítség az ellenzéki padsorokból, ebben az esetben pedig a liberálisok okozzák a kormány kudarcát. Utóbbi alternatíva a Szabadság és Szolidaritás választói preferenciáira sem lenne jó hatással.

Igor Matovič és az Egyszerű Emberek szintén komoly veszélyforrások a koalíció élettartamára nézve. A megalakulófélben levő párt eszmei vezetője már nyári nyilatkozataival jelezte, mire lehet nála számítani a következő hónapokban: a mindkét oldalhoz köthető korrupciógyanús ügyletek lebegtetésére, az éppen tárgyalt törvényekkel kapcsolatos bombasztikus módosító javaslatokra, populista kijelentésekre és exhibicionista magánakciókra. Matovič nem éppen a következetességéről híres, de állítása szerint a nyár végén bejegyezteti új pártját – ha ez valóban így lesz, az őszi hónapokban még a koalíciós szerződés megnyitására tett kísérletei is a végletekig borzolják a négy kormányzó párt idegeit.

A harmadik lehetséges konfliktusforrás a kettős állampolgársághoz köthető. A szankciók eltörlésére tett kísérlet tavaszi kudarca után a Híd meghátrált, de a párt megígérte, ősszel ismét próbálkozik. Lehet, ha az általános érdektelenség és passzivitás uralkodott volna a kettős állampolgárság kérdésében, a Híd nem tartotta volna fontosnak a rizikós és konfliktusokkal fenyegető témát, de Gubík Lászlóék akciója döntéskényszerbe hozta Bugár Béla pártját. Ha a civil szféra nyomása tovább erősödik, a Hídnak éreztetnie kell, hogy a parlamentben is próbál tenni valamit a kettős állampolgárság tilalmának feloldásáért. Ha a kormánypárt hallgatni fog, egy másik politikai szereplő biztosan nem – ősszel ismét a parlament elé lehet terjeszteni Igor Matovič alternatív javaslatát is.