Veszélyben az oktatásügy

Hiába tüntettek a tanárok, diákok és szakszervezetek, a magyar kormány megszavazta a státusztörvényt. Vagy éppen ezért, bosszúból. Hogy megbüntessék azokat, akik ki mertek állni a jogaikért, a követeléseikért, akik merték hangosan kritizálni a magyar kormány katasztrofális oktatásügy-menedzsmentjét. Akik nem akartak szó nélkül behódolni a rezsimnek, mert látták, hogy a gyerekek, az ország, sőt a Fidesz és csatlósaik által a jaj de fontosnak tartott nemzet jövője veszélyben van az oktatásügyi rendszer tönkretétele miatt.

Ez megint csak bemutatja, hogy Orbán Viktornak, Pintér Sándornak és az egész „keresztény”-konzervatív Fidesz-klánnak egyáltalán nem fontos a magyar gyerekek, a magyar emberek jövője, bármennyire is ezzel mossák az agyukat az őket vakon követő szavazóiknak. Mert ha kormányzásukkal tényleg olyan országot akarnának létrehozni, melynek lakosai műveltek, boldogok, magas életszínvonalat élveznek és jövőperspektívával rendelkeznek, ami által olyan szabad társadalom jönne létre, mely bebiztosítaná, hogy az ország nemzetközileg sikeres és versenyképes legyen, akkor kritikusan gondolkodó, folyamatosan újat tanulni akaró és az elsajátítottakat entuziazmussal tanító pedagógusokkal akarnák ellátni a gondozásuk alatt lévő iskolák tantermeit, és nem azokat a tanárokat díjaznák, akik kérdés nélkül lenyelik ideológiájukat, illetve azt továbbítják a gyerekeknek, hogy szófogadó alattvalókat neveljenek belőlük.

Olyan iskoláknak, gimnáziumoknak, egyetemeknek és egyéb oktatási intézményeknek nincs semmi értelmük, amikben nincs szabad oktatás és kutatás, ahol nem a kritikus gondolkodás és az észszerűség uralkodik, hanem csak arra szolgálnak, hogy engedékeny, az ideológiának megfelelő birkákat termeljenek. Még akkor sincs ilyen oktatási intézményeknek értelmük, ha kiváló matematikai és természettudományos oktatásban részesítik a diákokat, mert ha ezen tantárgyak mellett hiányosságok lesznek a humán tantárgyakban, mert elferdített történelmen és álszent etikai elveken fognak alapulni, akkor a legügyesebb kémikusok, fizikusok, biológusok, orvosok és mérnökök sem fognak tudni olyan kutatást folytatni, ami tényleg társadalmi célú lenne.

Egy ország, egy nemzet nem lesz sikeres, ha az iskolákban a kíváncsiságot és a kritikus gondolkodást kiirtják a gyerekekből és szófogadó, magoló robotokká változtatják őket. És ez az egész bolygóra és az egész emberiségre is érvényes. A felsőoktatási intézményeket sem kíméli a válság. Egyre inkább olyan helyekre változnak, főleg a még viszonylag jó finanszírozással rendelkező természettudományi, mérnöki és orvosi karok, ahol csak arra képezik ki a diákokat, hogy ügyes szakbarbárok legyenek, akik, ha ugyan nem égnek ki már a tanulmányaik során, javarészt olyan kutatást fognak végezni, aminek nem biztos, hogy lesz társadalmi jelentősége, de a kutatásból eredendő tudomány biztos, hogy egy társaságnak további nyereséget fog generálni. Ha pedig kutatásuk valami olyanra mutat rá, ami a cégek nyereségeit veszélyeztetheti, akkor nagyon nagy szerencse kell hozzá, hogy ne vesszen el a finanszírozás. A társadalmi jóléthez nélkülözhetetlen társadalomtudományok és kulturális szakok pedig már eleve alulfinanszírozottak, szóval ott nagyon sok fontos tudás meg sem születik, mert nincs kapacitás a kutatásra.

Az emberiséget hihetetlen kihívások várják a klímaválság és a környezetszennyezés miatt. Csakis akkor fogunk tudni velük megbirkózni, ha kreatív és szabadon gondolkodó embereket fognak nevelni az iskolák a gyerekekből, akik képesek lesznek azokat a tudományos ismereteket előnyben részesíteni, amikkel be lehet biztosítani egy hosszú jövőt az emberiségnek, és nem csak a cégek nyereségére és zsarnokok hatalmának megtartására használják majd tudásukat.