Vesszenek a magyarok

Köszönettel tartozom mindazoknak, akik részt vesznek a szlovák nemzetiek aláírás-gyűjtési akcióján, amivel a Magyar Koalíció Pártját szeretnék eltüntetni a föld színéről. Köszönettel tartozom, mert segítettek megszabadulnom egy súlyos előítélettől. Nyitrán, a szlovák nemzetiek egyik fellegvárában élve ugyanis az emberben akaratlanul is kialakul egyfajta védekező reflex. A reflex, hogy hol és mikor lehet és mikor nem lehet magyarul beszélni. Ha például az autóbuszon mögöttünk fekete bőrdzsekis, bakancsos, kiborotvált fejű fiatalok ülnek, egy-egy magyar szó akár az életünkbe is kerülhet. Ha ugyanitt szlovák szélsőjobboldali újságot olvasó nyugdíjassal hoz össze a sors, megúszhatjuk egy-két durva rágalommal. Soha nem óvakodtam azonban a jól öltözött, fiatalabb generációtól, abban a tudatban élve, hogy a művelt fiatalok eleve nyitottak a másságra... „Dögöljenek meg azok a fránya magyarok! Lassan mindenütt magyarul fog kelleni beszélni. Géppisztollyal lőném szét az egész piszkos mongol bandát” – zeng Nyitra főtere. Ha valaki azt hinné, hogy Ján Slota, a szlovák nemzetiek vezére tart nagygyűlést a Zoboralján, tévednie kell. Véleményét ezúttal egy szőke, karcsú, fekete napszemüveges fiatal lány ordította világgá, az MKP felszámolásáért kiírt aláírás-gyűjtési akció alkalmából felállított asztalnál. Csatlakozik hozzá egy aranyláncokkal terhelt, testes, „vállalkozó” típusú férfi, aki mosolyogva adja a nevét a petícióhoz, amelyről csak annyit tud, hogy a magyarok ellen irányul. Tolókocsis nyugdíjas közeledik az aláírásgyűjtők felé. Messziről elkezdi a kiabálást. Reménykedni kezdek, hogy legalább egy ember nem ért egyet. „Hol voltatok eddig? A magyarokat már rég kiebrudalhattuk volna!” – ordítja a megszeppent fiatalokra, végül azonban ő is aláírja a petíciós ívet. A szlovákoknak a magyar a zsidója – írta le több mint ötven évvel ezelőtt Fábry Zoltán. Azóta sok minden megváltozott a két nemzet kapcsolatában, sokakban azonban továbbra is ott van a magyargyűlölet. Sokan csak megszokásból gyűlölik a magyarokat, sokan meggyőződésből. Többségüknek sikerül elnyomniuk magukban a nyílt gyűlöletet, fel kell azonban készülnünk arra, hogy ha a szlovák nemzetiek folytatják a magyarellenes kampánynacionalizmusukat, egy-egy magyar szóért újra pofonok csattanhatnak. Egyedüli reménységünk a „hallgatag többség”, a szlovákok nagy része, akiktől ugyanolyan távol áll az idegengyűlölet, mint a magyarok többségétől.