Venni vagy nem venni...?

Terka és Verka egypetéjű ikrek egy kis szlovákiai faluban. Míg Terka falun maradt, Verka a férjével a városba költözött. Terka egész életét a mezőgazdaságban dolgozta le. Kezdetben mint szövetkezeti tag, majd a saját földjeiket művelte. Verka és férje egy iskolában tanított. Éveken át jól megvolt a testvérpár. Néhány éve azonban elkezdődött valami: kezdetben csak egy-egy elejtett szó hozta zavarba mindkettőjüket, később már hangosan veszekedtek. A nyugati áruházak az olcsó áraikkal tönkretesznek bennünket, és ha ott vásárolsz, magad alatt vágod a fát – kiabálta Terka. Ha nem akarnátok hirtelen meggazdagodni, lejjebb vihetnétek a pofátlanul magas áraitokat – vágta vissza Verka. Szó szót követett, megszülve az egy életre szóló haragot... Ez azonban nem tarthatott sokáig, Terka és férje egy autóbalesetben meghalt. Gyerekeik nem voltak, mindenükön a testvérek osztoztak, Verka egy szőlőst is örökölt. Kezdetben arra gondolt, eladja, ám mikor az üzletben látta, hogy egy kiló szőlő legalább 40 korona, és néhány külföldi fajta 70-nél is több, úgy döntött, belevág a férjével. Kezdetben a könyveket bújták, egyáltalán mit hogyan kellene csinálniuk. Aztán rájöttek az ízére, egyre több hétvégéjüket töltötték a szőlőhegyen, lemondva a városi magánóráikat. Kapáltak, metszettek, permeteztek, időt és főleg pénzt nem kímélve. A szüret előtt persze így is hatalmas kárt okoztak a darazsak és a seregélyek. Verkát ez nem bosszantotta annyira, a közelgő szürettől jelentős pluszbevételt remélt a család számára. Mivel piacozásra nincs idejük, elhatározta, nagyvonalú lesz a kereskedőkkel. Ha az üzletben 40 korona a szőlő, ő hajlandó eladni ennek feléért is. A hidegzuhany azonban nem váratott magára. Az üzleteknek nem kellett a szőlő, csak a közeli borüzemben adhattak túl rajta. Az, cukortartalomtól függően, 4-8 koronát ajánlott egy kilóért, épp az üzletláncok olcsó áraira hivatkozva. Verka kezdetben az egész termést a folyóba akarta önteni, végül mégis a borüzemnek adta el. Most azon vitatkoznak férjével, eladják-e a szőlőst, termesszenek mást, vagy ha a szőlőben eltöltött idő helyett magánórákat adnának, akkor többet is kereshetnének. Egyelőre nem döntöttek, manapság azonban egyre rosszabb szájízzel látogatják a környékükön megmaradt egyetlen üzletet, a korábban általuk is istenített szupermarketet.