Végeláthatatlan görög válság

A harmadik görög mentőcsomagról szóló megállapodás nem hogy nem old meg semmit, hanem egyenesen tovább mélyíti az eurózóna adósságválságát, Görögország gazdasági és politikai válságát, a tagállamok közötti ellentéteteket, erősít mindenfajta populizmust és szélsőséget és további veszélyes precedenst teremt.  A kommentárok többségéből úgy tűnhet, hogy a németek vezette héják nyertek és a görög kormány kapitulált, sarokba szorították a helléneket, és olyan megszorító csomagot nyomtak le a torkukon, kemény reformokkal, hogy most már bánhatják eddigi elutasító magatartásukat. Én inkább azokhoz sorolom magam, akik szerint a németek vezette „kemény mag“ kapitulált, sokadszor. Belement az immár harmadik görög mentőcsomagba, 85 milliárd euró értékben. Ez több mint a duplája a szlovák államadósságnak és 10 milliárddal több a teljes nemzeti össztermékünknél is - csak, hogy érzékeltessük, milyen óriási összegről van szó. Akkora összegről, hogy még egy hete se röpködtek az éterben még csak megközelítőleg hasonló számok sem. Adjuk ezt úgy, hogy reálisan nézve tudjuk, a nagy részét sosem látjuk viszont - ennek sem. Adjuk ezt cserébe a görög kormány ígéretéért.  Azért, mert vállalta, hogy betart egy olyan megállapodást, amelynek egyetlen elemével sem ért egyet, amelyet sosem támogatott. De nemcsak az athéni kormány, hanem a görög lakosság többsége sem. A görögök most is úgy érezhetik, megint a gonosz hitelezők erőltettek rájuk valamit, ami árt nekik. A megállapodás feltételei sose lehetnek olyan pontosak és sose lehet olyan jól ellenőrizni betartásukat, hogy a görög kormány(ok) ne tudnák megint elszabotálni gyakorlatba ültetésüket, mihelyt lélegzetvételnyi időhöz (kölcsönhöz) jutnak. Nem lehet egy reformcsomagot úgy véghezvinni, hogy a kormány meg a lakosság többsége is az ellenkezőjét akarja csinálni. Számtalan variáció van, jöhetnek sztrájkok, tüntetések, kormányválság, újabb előrehozott választás, formailag elfogadott, de nem végrehajtott törvények, átmenetileg elfogadják, majd módosítják, majd az alkotmánybíróság felfüggeszti, egy másik párt megígéri, mihelyt hatalomra jut, visszacsinál mindent… Mondjuk a Sziriza is így jutott hatalomra.  Tényleg elhiszi valaki, hogy a privatizációból a görögök 50 milliárdot lesznek képesek előteremteni egy külföldiek által is felügyelt alapba? Öt év alatt ennek a tizede sem jött össze, de majd most a Sziriza (amely utálja a privatizációt) megteszi, mert vállalta? Pár év múlva ott leszünk ahol most, valószínűleg még rosszabb gazdasági, társadalmi helyzettel. Mikor esik már le végleg, hogy a grexit már régen a kisebbik rossz megoldás lenne? És a demokratikusabb, mert a görögök végre azt kapnák, amire gyakorlatilag a többségük szavazott (még ha nagyon hamar rájönnének is, hogy nem így képzelték).  A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója