Választóvonalak

SZOMBATHY PÁL

Magabiztos és erős jobboldal vár a hétvégi magyar önkormányzati választáson szétszabdalt ellenzékre, régóta borítékolható kimenetelű féloldalas meccsen. A baloldalnak nevezett valami fő ellenfele változatlanul saját maga. A 2010-es katasztrófa előállítói a választói figyelem helyett továbbra is a Titanic kormányrúdjáért harcolnak.

Orbán? Lubickol. Megoszt, feloszt, eloszt. Vasárnap után valódi kormányzás jöhet kampánymegfontolások nélkül; viszont a viták, társadalmi, illetve gazdasági elitkonfliktusok mind-mind a centrális erőtérbe záródnak be; a NER innentől a nemzeti ellenérdekek rendszere (is) lehet. Ahol nincsen életképes ellenzék, ott megszüli magából a hatalom – Lengyelország is megoldotta a politikai versenyt baloldal híján, a jobboldalon belül.

Az ellenzék? Ágnesasszonyos kampányfilmjük újfent a diktatúrázás szűkös szellemi horizontjára készült. Csakhogy nyakra-főre diktatúrázni azzal fenyeget, hogy a végén népirtás lesz a légyirtásból is. Az idegesség további jele: Demszky reaktiválódott. Orbánt törpézi-sztálinozza, Tarlóst külvárosizza. Az érvek pedig Bokros mellett: okos, hiteles, nagyszerű, remek – ráadásul ő maga folytatja ezt a szerénységellenes kampányt. Néhányan még mindig elhiszik, hogy bármilyen komoly eredmény elérhető evvel a bürokratával, politikai katasztrófaturistával, ambícióvándorral, akinek minden vágya valami oknál fogva a népszerűtlen népszerűség nevű fogalmi képtelenség előállítása, akinek a kézfogáson kívül is mindenről a megszorítás jut eszébe. Kinek a jelöltje ő? Leginkább mintha Gyurcsányé. És közben itt az új MSZP ígérete is, amely vasárnap után szakítást és háborút sejtet a megmondómániás, valóságtól távol sötétszobázó szuperértelmiséggel és az őket abajgató gyurcsányizmussal. Ennek jele a szoci országos elnökség nemje a csomagos emberre.

„Majd akkor lesz vége a Kádár-rendszernek, ha ez a végtelen irigység kivész a társadalomból.” – nyilatkozza a túlfélen a Debrecentől búcsúzó Kósa Lajos, luxusjobbján az új külügyminiszterrel, aki főnöke engedélyével vásárolt délceg tujasorral ékesített, két Fidelitas-alapszervezet törzsi életteréhez is elegendő méretű dunakeszi házat, hogy ne kelljen szégyenkeznie a nemzetközi fontosember vendégek előtt, ha azoknak futsalozás helyett úszni szottyan kedvük halvacsora után. Csakhogy a harmadvonal irányította ellenzékhez képest Orbán ereje, tehetsége elfedi a bajokat is, így legfeljebb karcolgatják a Szijjártó-féle furcsaságok a hatalmat. A közérzület szerint olyanok kérik a parvenü gazdagodásokat számon, akik kábé maguk is így működtek (lásd csak Szanyi europarlamenter friss esetét a gójmotorosokkal – egy ostoba magánfogadás legkisebb költségeit is képes elszámolni az EP kontójára, ennyit a hitelességi problémákról). Éppen ezért jön ismét egy szomorú vasárnap számukra.

A szerző magyarországi publicista