Választás és politikai klíma

A politikai klíma érdekes dolog: azokat a környezeti tényezőket értem rajta, amelyek annak ellenére is befolyásolják a választások eredményeit, hogy az önkormányzati szinten történő voksolás minden településen más-más jelöltekkel, más-más kampány után zajlik le.

A jelenlegi politikai klíma legfontosabb elemei szerintem a bizonytalanság és a bizalmatlanság. Hosszú távú tendenciákról van szó – az, hogy nem bízunk a politikusokban, már közhely, a maguknak pártot választani nem tudók (vagy nem akarók) aránya pedig folyamatosan növekszik. Szlovákiában eleve jellemző, hogy a palettán megjelelő új pártok legalább egy részének jól megy, és ez mostanában, az SaS, a Híd és az OĽaNO választási sikerei (na meg persze a Sieť jelenlegi kiugró támogatottsága) után még inkább egyértelmű. De az idei év világszinten is bizonytalanságot hozott. A hosszú évek óta védettnek tűnő európai keleti határ bomladozik, Oroszország pedig nemcsak verbálisan, hanem tettekben is fenyeget. A Közel-Keleten a harc most már a térkép átrajzolásáért dúl, Nyugat-Afrikában pedig az Ebola-járvány jelent katasztrofális problémát. A kormányellenes lázongások újabb köreiről – most például Hongkongban – nem is beszélve. Csupa olyan téma, amely alapjaiban változtatja meg az emberek biztonságérzetét, amely mindenkiben szorongásokat kelt, aki csak követi a külpolitikai híreket.

Önkormányzati szinten két irány csap össze ebben a klímában. A hatalmon lévő polgármesterek biztonságot jelentenek a választó számára – tudhatják, kire adják a voksukat, és „az ördög, akit ismersz” elv alapján sokan valóban a már hatalmon lévőkre szavaznak akkor is, ha nem elégedettek velük, mivel az ellenjelöltekről vajmi keveset tudnak. A növekvő bizonytalanság is a hatalmon lévők kezében lehet fegyver, hiszen az embernek még pont arra lenne szüksége, hogy helyben is egy „új rezsimhez” alkalmazkodjon, miközben a feje fölött látszólag szétpotyog a világ. Azonban a bizalmatlanság ellentétes tendenciát indít be. A politikán kívüli(nek mondott) jelöltek, az új pártok emberei, a függetlenek mind-mind arra építhetnek, hogy kritizálják a politikai pártokat, és hogy kihasználva az átlag választó politikusokkal szembeni (általában megalapozott) bizalmatlanságát, a változás szükségessége mellett érveljenek.

Úgy gondolom, a jelenlegi klímában a bizonytalanság erősebb tényező, mint a bizalmatlanság; ez pedig a hivatalban lévő jelölteknek kedvezhet. De a legjobb pozícióban talán azok a már hivatalban lévő polgármesterek és képviselők vannak, akik új pártok jelöltjeiként méretik meg magukat most. Már ha hihető, hogy tényleg a megújulást tudják képviselni.

Az önkormányzati választások így egyfajta hőmérőként szolgálnak majd a parlamentiek előtt: lemérik a klímát, s következtetni lehet belőlük, mi várható később. Ezért is érdemes odafigyelni a helyhatósági választásokra.