Valami van a levegőben

Virágpártás, szelíd dombokra hull rá a szűrt napfény, koszorúslányok a fiatal szilvafák, a vén dió zöldbe öltözött vőlegény, a lila virágok kacér élénkségben vetekszenek a pitypang sárgájával. Valami van a levegőben, valami megfoghatatlan, valami ősi és kicsit ismeretlen. Szelídebbek az emberek, még a hivatalnokok legmorcosabbja is mintha enyhébb arckifejezéssel nézne ki üvegkalickája mögül, a vasutas megbiccenti sapkáját, a buszvezető segítőkészen ugrik a csomagért, a rend őrei mosolygósan dorgálnak. Kirakatrendezők sürgölődnek, kék meg sárga a menő szín mostanság, jól fogy a hanglemezboltban az aktuális himnuszokat tartalmazó hanghordozó. Valami történik. Isten bizony, úgy néz ki! Szinte ég a közterületeken takarítgatók keze alatt a munka, a máskor kopott, szemetes és szürke kisvárosok jólöltözött, szép nyakkendős gavallérrá változtak. Mint egy más világ. Olyan szokatlan, szinte már hinni sem akarja az utcán nézelődő, a hivatalokban intézkedő, hogy igaz, amit lát és tapasztal éppen. Pedig ez van. Más látásmód, valami nagy akarás, megfelelni vágyás és egyfajta büszkeség, hogy „igen, erre is képesek vagyunk” érzete fog meg. Olyan polgáros hangulatom támad ettől, nyugodt és kiegyensúlyozott emberek járnak mindenfelé, arcukon némi izgalommal és reménykedéssel. Hogy na most aztán, na most, most javulni fog valami. Él bennük a remény, a viselkedés külsőségeiben máris határozott javulás mutatkozik. Jó látni és érezni. Aztán átsuhan egy árnyék a szíven. Mert volt már ilyen. Volt már bársonyos. Voltunk már európaiak. Aztán volt háború is azóta már tőlünk alig 300 kilométernyire délre, légvonalban. Ami szintén Európa. Meg kéne fogni, magunkhoz bilincselni ezt a mostani szelídítő érzést. A jobbá válás szándékát és akaratát. Az européer, polgári gondolkodás akarását, amiben természetesen benne van a szűkebb pátria. Esély, hogy végre itthon haza legyen, ne csak szülőföld. Hazám Európa, országom a világ, otthonom a nemzet, lámpásom a hit. Csak megőrizzük, csak nem koptatja el mindezt a gondoktól sem mentes jövő. Csak tudunk még akarni...