Uzsorás repülőjegyek

E sorok írásakor a legolcsóbb jegy Moszkvából Isztambulba – ahova még korlátozás nélkül utazhatnak az oroszok – 1081 euró volt, másnapra, de ebből is már csak egyetlenegy maradt, és lehet, mire végzek a mondattal, már le is foglalták. Hasonló a helyzet az összes olyan járatnál, amelyre szabadon foglalhatnak az orosz férfiak. Hétfőtől péntekig tartó időszakra jelenleg a „legkedvezőbb” ár 3304 euró, a legdrágább pedig 11 881 euró – igaz, ez utóbbi már első osztály, de ez a mostani helyzetben senkit sem izgat, hiszen nem a luxusra vágyik, csak az esetleges halál elől menekül. Ezekből a jegyekből is csak egy-egy foglalható, és ismerve a légitársaságok üzletpolitikáját, nagy valószínűséggel az összes járatot túlkönyvelik, ami azt jelenti, hogy több jegyet adnak el az adott gépre, mint amennyi hely valójában van rajta. Így valakik minden bizonnyal lemaradnak, és ilyen helyzetben az átfoglalás sem egyszerű, ha nem lehetetlen. Igaz, az egyirányú jegyek mindig drágábbak, mint az oda-vissza szólók, ám most retúrjegyet nem is lehet foglalni (akár azzal a tudattal, hogy a visszafelé szóló részt nem veszi igénybe a menekülő utas), ez esetben pedig nem is lenne értelme.

Mondhatnánk, hogy ilyen helyzet abszolút piaci alapú, hiszen az extrém kereslet felverte az árakat, ám ez esetben, lehet, érdemes lenne a légitársaságoknak is némi humanitárius szempontot mérlegelni, és nem a profit maximalizálására törekedni.

Átéltünk már hasonló helyzetet, nem is olyan régen, amikor kitört a koronavírus-járvány, a külföldön, sokszor távoli országokban rekedt utasok csak sok ezer eurós jeggyel tudtak hazatérni, ha szerencséjük volt… S bár voltak kormányzati „menekülőjáratok”, ám ezekre is csak a legszerencsésebbek fértek fel. A többiek pedig a reptéren éjszakázva várták a csodát, hogy talán sikerül hazatérniük, a kötelező kéthetes karantén sem volt elrettentő, csak jussanak haza.

Nem ritka a turizmusban, hogy az extrém kereslet extrém árakat eredményez. Ha egy nagy, nemzetközi esemény van egy adott városban, akkor az oda tartó járatokra méregdrágán adják a jegyeket, a szállodatulajdonosok is maximalizálják a szobaárat, sokszor irreális szintre emelve. Amikor például a Forma–1-es futam van Budapesten, a normál esetben 50–100 euróért foglalható szoba 5-600 euróba is kerül, vagy amikor Barcelonában van az MWC mobilkommunikációs szakkiállítás, akkor a háromcsillagos, normál esetben 50–100 eurós szobaár sokszor 1500–4000 (!!!) euróra is felemelkedik, mondván, az IT-cégek úgyis kifizetik. Hasonló a helyzet a karácsonyi repülőjegyeknél is, sokszor öt-tízszeres áron kínálják őket a légitársaságok, hiszen a nagy kereslet extrém árakat eredményez.

Ám van egy jelentős különbség a két helyzet között – míg az egyik a menekülésről szól, addig a másik egy élményről, esetleg szakmai, üzleti utazásról. Bár ez utóbbi esetében sem helyes, hogy a normál ár 30-40-szeresét is elkérik, de ilyen a piac. A Covid-helyzetnél vagy most a menekülő orosz férfiak esetében azonban érdemes lenne bevezetni egy humanitárius elemet, amikor nem a profit maximalizálása, legfeljebb a járat nyereségessége lenne a szempont. Ez pedig egy jó pont lehet az adott légitársaságoknak (amelyek sokszor előszeretettel dicsekednek ilyen-olyan pici jótékonysági akciókkal), szívesebben utaznak majd velük azok, akik segítséget kaptak baj esetén. Mert a mostani, már-már uzsoraáron kínált jegyekkel nemcsak az addigi életüket vesztik el, de sok esetben a vagyonukat is. Igaz, megmenekülnek a háború elől…