Útjaink kútjai

Kútágasra szállott a sas, amikor Bandika és Ervin összefutott a falu végi kis patakpadnál, szokás szerint véletlenül. Hát maga? Azt hittem, nyaral. Ha tudom, hogy már hazajött, elhívtam volna segítségül a befőzéshez. Annyi a szilva meg a körte, hogy nem bírok vele – újságolta Bandika. Ervin csak nézte a patak fölé szerelt kis forgó kereket, amelyet hurkapálcikákból és vizespalackok alsó részeiből szerkesztettek össze. Ahogy a patak vize csordogált, bele-belekapott a flakonok kanálszerűre vágott aljába, és így forgatta a kereket. Már itthon vagyok, bólintott Ervin, majd arról kezdett beszélni, hogy igazából nem is tudja, hogy már itthon van-e, vagy még. Ön szerint mi a különbség a már itthon levés és a még itthon levés közt? Bandika elővette ezüstös fedelű szivartárcáját, melyre nyolc nyelven dolgozták rá azt a szót, hogy „béke”, persze csupa nagy betűvel. Az első adag füst kifújásával együtt kezdte a választ. Ha ön még van itthon, az azt jelenti, hogy hamarosan el fog indulni valahová. Ha pedig már itthon tetszik lenni, az nem jelent mást, mint hogy ön nemrég érkezett meg valahonnan, és egy darabig sehová sem készül. Egyébként látta már a gellei körforgalomban azt a gémeskutat? Először azt hittem, valami útblokád készül, és hagyományos eszközökkel próbálják meg feltartóztatni a gátlástalanul suhanó gépkocsikat, rá is léptem a fékre. De aztán kiderült, hogy ez csak egy közúti folklórelem, hiszen a körforgalmak szaporodása felveti a kérdést is az illetékesekben, hogy mit pakoljanak a körforgalom szívét alkotó, legtöbbször füves területre. Ervin nem olyan képet vágott, mint akit érdekel a téma, viszont előtört belőle a Magyar néprajzi lexikon.

Jobb, ha tudja, kedves kuzin, hogy a gémeskút a legelterjedtebb kútszerkezet a magyar nyelvterületen. A földbe ásott kútgödörből a kétkarú emelő elvén működő szerkezet emeli ki a vizet. Részei: a földbe mélyített ágas, melynek villásra vagy csapoltra kiképzett végébe vastengelyt erősítettek, e tengelyen forog az emelő szerepét betöltő gém. Ennek neve a Csallóközben sujtó, a Kisalföld északi részén pedig hankalék. A kútgödör fölé nyúló végére erősítik a vödörtartó rudat, amelyen az abronccsal erősített favödör függ. A vízzel telt vödör súlyának egyensúlyozására a gém másik végére kő- vagy fatuskó nehezéket erősítenek. A legtöbb vidéken a gémeskutat az udvarban készítették, de több faluban vagy annak határában voltak közös gémeskutak is. Bandika füstkarikákkal honorálta Ervin szakmai lábjegyzetét. Már csak azt kellene kideríteni, hogy lehet-e ebből az új, körforgalmi gémeskútból vizet húzni – jegyezte meg. Fúrtak-e kutat is az útépítők, vagy csak belebiggyesztettek a körforgalomba egy gémest?

Korunk nagy kérdései… bólogatott Ervin, majd hangnemet váltott. Inkább annak örüljön, hogy nem egy reklámtábla vagy egy híres ember szobra került oda. Vagy stadion.

A víz – nézze csak meg ezt a patakot is – járja a saját útját, és nemzetek, sőt fajok feletti összekötő kapocs, hiszen víz nélkül nincs élet. Akkor olyan, mint a levegő, nem? – kérdezte Bandika. Ervin bólintott: olyan.

A szerző a Vasárnap munkatársa