Út a szoborig

Így volt ez Budapesten is, ahol a hétvégén Horthy-mellszobrot avatott a Jobbik és a köré csoportosuló szervezetek. Bár nem ez volt az első Horthy-szobor a Kossuth téren álló Hazatérés templomában (az első gipszből készült, ez már bronzból), és tavaly már állítottak köztéri Horthy-szobrot is vidéken, mégis most volt a legnagyobb felháborodás. Több száz ellentüntető vonult ki az avatásra, emlékeztetve, hogy Horthy is felelős a zsidók deportálásáért. A baloldal és a liberálisok egyértelműen negatív politikai személyiségként ítélik meg Horthyt, a szélsőjobb a 20. század legnagyobb magyar politikusát látja benne, a jobboldal pedig a mai napig képtelen egyértelmű álláspontot kialakítani vele kapcsolatban. A kormányzó 1993-as újratemetésén az akkori jobboldali kormány képviselői „magánemberként” vettek részt, azaz fontosnak tartották, hogy jelen legyenek, de hivatalos formában ezt nem merték vállalni. Ugyanez érvényes a jelenlegi Fidesz-kormányra: bár provokációnak nevezte a Jobbik szoborállítását, Horthyról nem kívánt nyilatkozni. Inkább attól féltette Magyarországot, hogy a szoboravatás hírére a nemzetközi baloldali sajtó hogyan fog reagálni, ismét antiszemitának tüntetve fel az országot. Nekünk, szlovákiai magyaroknak nincs semmiféle egységes tudatunk Horthy Miklóssal kapcsolatban. A legidősebb generációban lehet nosztalgia az 1938-as bevonulásával kapcsolatban, ám az azt követő időszakban számos olyan atrocitás érte a visszacsatolt területen élő magyarságot is, hogy erősen lelohadt a kezdeti lelkesedés. A kisebbségben élőknek mindig kiemelten érzékenynek kellene lenniük a más kisebbségeket ért sérelmek iránt, legyen az aktuális, vagy akár történelmi. Horthy Miklós idején született Magyarországon az összes zsidótörvény, melyek nagy részét nem német nyomásra, hanem saját elhatározásból hozták meg, majd írta alá a kormányzó. Horthy ugyanolyan vitatott személy, mint bármelyik politikus, aki a demokráciát, az emberi jogokat, a törvény előtti egyenlőség elvét hajlandó volt feláldozni. Nem feltétlenül negatív, de szobrot azért nem érdemel. Bár a Fidesz elhatárolódik a szoboravatástól, Horthy beemelését a politikai diskurzusba nem ítéli el. A tekintélyelvű rendszer, limitált demokratikus jogrend egy központi politikussal az élen a Fidesznek sem tűnik annyira ördögtől valónak. Az antiszemitizmus vállalhatatlan számára, de minden, ami ezen túl volt jellemző arra a korszakra, megfontolandó. A célok jók voltak, csak talán az eszközökkel volt néha probléma – mondják ki félhangosan. Ám amíg ilyen köztes állapotban leledzik a párt ebben a kérdésben, a szélsőjobb vidáman átveszi a kezdeményezést. S bár sosem volt többségben, mindig a leghangosabb és legagresszívebb csoport. A többség meg teret enged neki, mert úgy számol, hogy ebből előnye is származhat. A piszkos munkát mindig a szélsőségek végzik el, de az utat a többség nyitja meg.